Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

47 Miskolc, 1947. március 1. A BORSOD-GÖMÖR VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉG JELENTÉSE Borsod-Gömör vármegye mezőgazdasága az 1946. évben a legválságosabb helyzetbe került. A 80 éve nem tapasztalt nagy aszálykár kihatott a mezőgazdaság minden ágára, s ennek következtében úgy a régi, mint az újgazdák a legnehezebb helyzetbe kerültek. 1945 őszén az őszi vetések területe a rendesnél 50%-kal kevesebb volt. Ennek oka részben a vetomaghiány volt, de nagyobb részben a megfelelő igaerőhiány, és hogy az üzemanyagok árát csak később szállították le, emiatt a drága traktorszántást a gazdák nem akarták igénybe venni. A fellépő aszálykár előidézte azután azt, hogy a vármegyében nemcsak a közellátásra szoruló, de még a gazdák sem voltak elegendő mennyiségű kenyérmaggal ellátva. A takarmányhiány következtében pedig állataikat sem tudták ellátni. Az állatállományt igyekeztek a gazdák emelni, főleg igásállatokat beszerezni. Az ügyesebbek fel is használták az infláció nyújtotta előnyöket, s mindenüket odaadták az állatállomány szaporítására. Sokakat azonban visszatartott az állatállomány szaporításától az, hogy a több állattal bíró gazdákat sújtották elsősorban a jóvátételi beszolgáltatásokkal, s így erre a célra növendék állataikat adták oda. Különösen a szarvasmarha-állománynál jelent ez súlyos helyzetet, mert jelenleg növendék üsző vagy fiatal tehén csak igen kis százalékban van. 1946 tavaszán a tavaszi mezőgazdasági munkálatok a legnagyobb erővel megindultak, s a gazdák igyekeztek minél több földet bevetni. Sajnos az aszályos időjárás következtében a vetések egy része egyenlőtlenül, más része egyáltalában nem kelt ki. így sok terület került kiszántásra és újra bevetésre. Az újravetés is legnagyobbrészt nem sikerült. Az ipari növények termelését, főleg a cukorrépa és napraforgó termelését a gazdák felkarolták, ami részben a helyes árpolitika, részben a gazdasági felügyelők propagandatevékenységének köszönhető. Jó hatással volt az is, hogy az iparinövénytermelést nem tették kötelezővé. A cukorrépa-termelésnél, dacára a kedvezőtlen időjárásnak, a gazdák megtalálták számításaikat, s így annak fokozottabb termelése a jövő esztendőkre is biztosítva van. A napraforgó termesztésénél már nagyobbak a nehézségek. A gazdákat súlyosan érintette az a rendelet, amely szerint az olajütők csak 17 liter olajat voltak kötelesek 100 kg napraforgómag után kiadni, olajpogácsát pedig egyáltalán nem kaptak a gazdák. Pedig, mint a mezőkövesdi kilenc olajütőben végzett próbaütések bizonyítják, mely a Földmívelésügyi, Közellátásügyi és Iparügyi Minisztérium kiküldött szakértői előtt folyt le, az olajütők 100 kg napraforgómagból 22—24 kg olajat nyertek. Mire az a rendelet napvilágot látott, mely szerint a gazdák az olajpogácsát visszakapják, a gazdák már nem kaptak vámütési engedélyt, mert közben sertést vágtak. így tehát olajpogácsához nem tudtak hozzájutni. A vármegye-