Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

ben a különböző olajütőknél igen nagy mennyiségű olajpogácsa volt tárolva, igen sok helyen nem megfelelő helyiségben, úgyhogy az olajpogácsa különböző veszteségeket szenvedett. A nagyfokú takarmányhiányra való tekintettel úgy a gazdasági felügyelőség, mint a felügyelőség javaslatára a vármegye közigazgatási bizottsága havonta felterjesztéssel élt úgy a Földmívelésügyi Minisztériumhoz, valamint a miniszterelnök, közellátásügyi és iparügyi miniszter urakhoz az olajpogácsának a gazdák részére való kiadása tárgyában. Végre folyó év február havában megjött a rendelet, hogy a vármegyében tárolt olajpogácsa-készletek a gazdáknak a közellátási kormánybiztos úr rendelkezései szerint kiadhatók, de ennek a gazdák ismét nem vehették hasznát, mert a nagy olajgyárak előre tudomást szerezvén e rendelet kiadásáról, 3 nappal a rendelet Miskolcra való megérkezése előtt az összes készleteket elszállíttatták a megyéből. Ezek után a gazdák elvesztették kedvüket, és nem szívesen termelnek napraforgót. Fokozza az elkedvetlenedést még az is, hogy a napraforgó-termelést kötelezővé tették. A kötelezettség a vármegyében 16 000 kat. holdra szól, az elmúlt 1946. évben 18 000 kat. hold volt a vetésterület. A kényszer dacára a folyó évben az előírt területet nem fogjuk tudni elérni. A dohánytermelés is igen szépen megindult, de az alacsony átvételi árak, s az átvételnél történő különböző címen gyakran méltánytalan levonások a gazdák kedvét a dohánytermeléstől elvették. A felügyelőség az ipari növények termelésének propagálásánál igen nehéz helyzetben van, mert kivéve a cukorrépát, nem tudja a gazdákat felvilágosítani, hogy termeivényeikért mit fognak kapni. Nehezíti a helyzetet az is, hogy sok esetben előzetesen más információkat kapott a gazdasági felügyelőség, s a beígért juttatásokat a gazdák nem kapták meg. Ez a felügyelőségek lejáratását szolgálja, s így most a felügyelők nem mernek a gazdáknak már semmit sem mondani, mert soha sem tudhatják, mikor változtatják meg az előzőleg kiadott rendelkezéseket. Ez nemcsak az ipari növények termelésére vonatkozik, de a vetőmagjuttatás és különböző állatjuttatási akciókra is, valamint az abraktakarmány-juttatásokra is, pl. a minisztériumtól megkapjuk a keretet több vagon olajpogácsa kiosztására, s amikor a gazdák a pénzt befizetik, táviratilag az egész akció le lesz fújva. Igen nehéz helyzetben vannak a gazdák, nemcsak az újak, de a régiek is, ez utóbbiak különösen azért, mert csaknem valamennyi juttatásból ki vannak zárva. Pedig nagyon sok kisgazda éppen olyan rossz helyzetben van, mint az újonnan földhözjuttatott, mint a háborús események mindenükből kifosztottak, és sokan vannak közülük olyanok, akik igaerővel sem rendelkeznek, és vetőmag sem áll rendelkezésükre. Súlyosan érintette a gazdákat az igen kitágult agrárolló. Emiatt a háború következtében elpusztult gépeket, szerszámokat és eszközöket pótolni mind ez ideig nem tudták. A takarmányhiány következtében az állatállomány kondíciója igen gyenge, és félős, hogy emiatt a tavaszi munkálatokat idejében elvégezni nem fogják tudni, mert az állatok annyira le vannak gyengülve, egy kétórai nehezebb munka után le fognak feküdni a barázdában.