Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

Bevezető

kedés is napvilágot látott ezekben az években. Ezeket még felsorolni is sok lenne. A legfontosabb rendeletekre egyébként is hivatkoznak a dokumentumok, illetve azokat a lábjegyzetekben megmagyarázzuk és értékeljük. Ezek a rendelkezések azt bizonyítják, hogy a háború utáni súlyos helyzetben, a mezőgazdasági termelés mielőbbi megindítása érdekében mind a helyi (juttatottak, kisgazdák, termelési bizottságok stb.), mind a felsőbb tényezőknél (megyei szervek, Földművelésügyi Minisztérium) megvolt a törekvés, még akkor is, ha az utóbbiaknál nem egyforma értelmezésben. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a kezdeményezők majdnem kizárólag a helyi tényezők voltak, vagyis a problémákat elsősorban az alsóbb szinteken vetették fel, sőt olykor javaslatokat is tettek azok megoldására. A felsőbb szervek általában a felvetett problémákra hoztak utólagosan rendeleteket, nemegyszer már megkésve. A rendkívüli nehézségek ellenére mezőgazdasági termelésünk 1945—1948 között a vártnál nagyobb eredményeket ért el, különösen az állattenyésztés területén. A sikerek annál inkább kimagaslóak, mert azok páratlan természeti csapások (két nehéz aszályos esztendő) közepette születtek meg. 1946—1947-ben aszály és hőguta az ország 14 megyéjében valósággal katasztrófát idézett elő. A természeti csapások nem kis szerepet játszottak abban, hogy a mezőgazdaság 1948-ban még nem tudta elérni a háború előtti szintet. A termelés gyors iramú növekedését, a parasztság szívós, kitartó munkáján kívül, több tényező is elősegítette. Mindenekelőtt megszűntek a katonai alakulatok zavaró mozgásai, a köz- és tulajdonbizonytalansággal együttjáró izgalmak, 1947-ben az új birtokok telekkönyvezése lényegében befejeződött, ezzel megoldódott a több millió kat. hold föld hovatartozásának nagy kérdése. Ez pedig maga után vonta, hogy ettől kezdve a több százezer ingatlan tulajdonosa jobban törődött földjével, jobban művelte, trágyázta stb. Az új tulajdonosok előrelátóbb, vállalkozó szelleműbb része még arra is hajlandónak mutatkozott, hogy birtoka értékének megnövelése céljából, természetesen a későbbi nagyobb jövedelem reményében, számottevő befektetéseket eszközöljön. Egyébként is a földhözjuttatottak többségét az jellemezte, hogy a hasán takarította meg a gazdálkodáshoz szükséges beruházásokat. Az újgazdák részéről hozott komoly áldozatok eredményeként jelentős volt 1947—-1948-ban a gyümölcsösök telepítése, istállók, ólak építése. A földhözjuttatottak körében — a szőlőterülettel rendelkező tulajdonosokat sújtó megkülönböztetett terhek, a védőszerelállátás hiányosságai, az alacsony bor- és szőlőárak ellenére — erős szőlőtelepítési kedv nyilvánult meg. Természetesen e téren kedvező hatást váltott ki az infláció megszűnése, a jó pénz megteremtése. A stabilizáció növelte az árutermelést, így az inflációs időszak valóságos naturálgazdálkodását a piacgazdálkodás válthatta fel. Az 1945—1948 közötti mezőgazdasági termelésben elsősorban a mennyiségi növekedés a szembetűnő. Ezt mutatja, hogy 1948-ban két és félszer annyi kenyérgabona, másfélszer annyi árpa, kukorica termett, mint 1945-ben, a cukorrépa termelése pedig megtízszereződött. Nem sikerült még azonban az 1938. évi termésátlagot minden