Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

Bevezető

között joguk volt a községi, járási és megyei termelési bizottságokat, gazdasági felügyelőségeket utasításokkal ellátni, az igaerők, gépek ésszerű kihasználása érdekében koordinációs rendelkezéseket kiadni, és a vetőmagellátás biztosítására, a közellátási szervekkel egyetértésben megtenni a szükséges intézkedéseket. Szolnok megye termelési biztosa elrendelte, hogy a mezőgazdasági munkák folyamán minden traktornak legkevesebb 200 kat. hold területet kell felszántania. Üzemek (darálók, malmok) is csak azokon a napokon tarthatták saját céljaikra a traktort, ha az naponta legalább 10 órán keresztül már mezőgazdasági munkát végzett. A termelési biztos ugyanakkor megtiltotta, hogy a fogatok engedély nélkül személy- és teherfuvarozással foglalkozzanak. Az engedély nélkül közlekedő traktorok az elfogás helyén kötelesek voltak 50 kat. hold, a fogatok 10 kat. hold szántási munkát végezni.

14 Baranya megye termelési miniszteri biztosa felszólította a községi termelési bizottságokat, hogy mezőrendőrök útján állapítsák meg név szerint, kik nem tettek eleget a termésbetakarítási (tengeri, napraforgószár) kötelezettségüknek, mert ezek ellen a főjegyzők útján kihágási eljárást akar indítani. A Zala megyei termelési biztos ezt írta a fölművelésügyi miniszterhez: „. . . elhatároztam, és ilyen irányú utasításokat már mindenhová ki is adtam, hogy a legkíméletlenebb szigorral, ha kell internálással és elbocsátással is kényszeríteni fogok minden traktortulajdonost, hogy gépét azonnal állítsa munkába."

15 Ilyen és ehhez hasonló kényszerintézkedések ezekben a nehéz időkben szükségesek voltak a termelés folyamatossága érdekében, még akkor is, ha bizonyos beavatkozást jelentettek az egyéni gazdaságok életébe. Ezek az intézkedések az új demokratikus kormányzat termelést irányító és szervező tevékenységének erősítését célozták. Talán még több hasonló kényszerintézkedésre is szükség lett volna. Igen fontos lett volna az újgazdáknak munkaeszközökkel való hatékonyabb támogatása. Ennek érdekében az Újjáépítési Minisztérium 1945 nyarán egy rendelettervezetet dolgozott ki, mely szerint minden természetes vagy jogi személy a birtokában levő mezőgazdasági munkaeszközöket — kapa, ásó, lapát, gereblye, villa, kasza, fejsze, eke, borona stb. — köteles lett volna szám szerint bejelenteni a községi földigénylő bizottságnak, amely azután a bejelentett készletből, a bejelentő szükségletét meghaladó részt az arra rászorulók megsegítésére igénybe vehette volna. Azzal az indoklással, hogy az újjáépítési miniszter a mezőgazdasági munkaeszközök kötött gazdálkodásának irányítását az újjáépítési tárca alá akarja vonni, több minisztérium a rendelettervezetet elutasította. Ez az intézkedés pedig jelentős segítséget nyújtott volna a földhözjuttatottak munkaeszközökkel való ellátása terén. A kényszerintézkedések szükségességéről utólag Lázár Vilmos így vallott: „Most, 25 év múltán elmondhatjuk, hogy bizony igen sok hátrány származott abból a túl toleráns falusi politikából, amelyet a párt akkori vezetői — koalíciós érdekekre hivatkozva — folytattak."

16 Számtalan egyéb, a háborús sebek begyógyulását, a mezőgazdasági termelés fejlesztését, az állatállomány regenerálódását, a munkaerőgazdálkodás, az érdekképviselet, a birtokpolitika rendezését, a földművelésügyi igazgatás demokratizálását célzó intéz-