Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

Bevezető

játszottak aktív szerepet. Több helyen csak abból állt a tevékenységük, hogy felhívással fordultak a gazdatársadalomhoz; a kölcsönös segítség elve alapján a mezőgazdasági munka megkezdésére, illetve folytatására szólították fel a termelőket. Legtöbbször azonban szigorú intézkedések kellettek ahhoz, hogy a fogattal rendelkező nagygazdák segítsék az iganélkülieket, a traktortulajdonosok mérsékelt bér ellenében is szántsanak, a kevés vetőmagkészletből elsősorban a juttatottak részesüljenek. A Komárom megyei termelési bizottságok úgy intézkedtek, hogy a saját munkájukat részben elvégzett gazdák fogataikat kötelesek a fogatot nélkülözőknek átengedni ; a vetőmagkészletek bizonyos részét az arra jogosultak részére kiosztották. A bajai termelési bizottság az illetékes hatóságok útján eljárást indíttatott azokkal szemben, akik igásállatok birtokában a mezőgazdasági munkát elhanyagolták, és ehelyett cserekereskedést, feketézést folytattak. Szeged környékén a termelési bizottságok utasították azokat az igával rendelkező gazdákat, akik az őszi vetési munkálatokat már befejezték, hogy a földhözjuttatottak vetési munkálatait is végezzék el, és csak annak megtörténte után foghattak hozzá saját gazdaságaikban azon munkákhoz — trágyahordás, fuvarozás stb. —, amelyek a tél folyamán is elvégezhetők. Ennek következtében Szeged határában 1945 őszére minden talpalatnyi földet sikerült megművelni, még az elmenekült tulajdonosok által gazdátlanul hagyott ingatlanokat is. „A mezőgazdasági termelés zavartalan menetének biztosítása, valamint minden talpalatnyi hely bevetése a termelési bizottságok kiváló működésének köszönhető." — számolt be a város közigazgatási bizottsága.

13 A felszabadulás után kibontakozó, alulról jövő tömegméretű kezdeményezés egyik megnyilvánulásaként létrehozott községi termelési bizottságok 1945 első felében, a mezőgazdasági termelés megindításában igen pozitív szerepet játszottak, de mivel helyi szervek voltak, csak helyi feladatok megoldását vállalhatták. 1945 őszére új tennivalók jelentkeztek, új termelési igazgatási szervezetre volt szükség : az egész ország mezőgazdaságát egy átfogó termelési terv keretében kellett irányítani. Kis egységekből kiinduló szervezetre volt igény, amely képes mind nagyobb területeket átfogni, és biztosítani tudja a kormányzat által megállapított célkitűzések gyakorlati megvalósítását. Egy új szervezet életre hívása indokolt volt azért is, mert a földreformmal gyökeres társadalmi változás következett be, s ezzel új helyzet alakult ki, a termelés vonalán új problémák merültek fel, amelyeket az addigi földművelésügyi igazgatás helyi szervezete már nem tudott megoldani. Mindezek figyelembevételével a minisztérium jelentős átszervezést hajtott végre. Az 1945. augusztus 18-án kelt 22 500/1945. FM sz. rendelet utasította a helyi szerveket, hozzák létre a megyei és járási termelési bizottságokat. Ugyanakkor a kormányzati irányelvek megvalósítása és ellenőrzése, a termelés egységes irányítása, a községi (városi), járási és megyei termelési bizottságok munkájának összhangba hozatala, felügyelete és ellenőrzése céljából az említett rendelet létrehozta a termelési miniszteri biztosi intézményt. A termelési miniszteri biztosokat széles jogkörrel ruházta fel a minisztérium, többek