Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)
I. A SZÉNBÁNYÁK HELYZETE A FELSZABADULÁST KÖVETŐ IDŐSZAKBAN; A FELSZABADULÁSTÓL AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTELIG
Felveti a kérdést, hogy kíséreljük-e meg a munkásság zsírszükségletét hizlalás útján biztosítani. Hagyó-Kovács: Ismerteti az ország sertésállományának és takarmánykészletének helyzetét. Véleménye szerint a szükséges számú süldő beszerzése terjesen lehetetlen. Fellner: Felveti a kérdést, hogy a bányamunkások ellátására nem lehet-e a jóvátétel céljaira hízó sertések egy részét felszabadítani. Az igazgatóság elhatározza, hogy hizlalást akciót nem folytat, tekintettel arra, hogy a szükséges süldők beszerzésére lehetőség nincs. Reimann: Anyagellátottságunknál a legnehezebb kérdés a fa, összes készletünk 15 000 m 3 , évi szükséglet 72 000 m 3 . Széldeszka készlet 1,7 millió m 3 , évi szükséglet 3,5 m 3 , kötésünk 45 000 m 3 bányafa. Ehhez járulnak a bakancsmizériák, melyeken félő, hogy hamarosan nem tudunk segíteni. Az ellátás kérdésén könnyítendő messze szétágazó kompenzációs ügyleteket kötünk, sajnos azonban a rendelkezésre álló szénmennyiség oly csekély, hogy nem tudjuk ezeket a kompenzációkat oly mértékben fejleszteni, hogy ezzel munkásságunkat teljesen el tudjuk látni. Társulatunk egy másik súlyos és még mindig el nem intézett kérdése a szénár ügye. Augusztus 1-i érvénnyel először felemelték a bányamunkás prémiumait és azután felemelték az így adódó bért 50%-kal, úgyhogy a munkabéreket augusztus 1-ével ténylegesen kb. 110%-kal emelték fel. Bármilyen hihetetlenül hangzik, máig sem rendeztetett a szénár kérdése. Társulatunk ennek következtében rendkívül súlyos helyzetbe került, amelyet nem enyhített az, hogy napról napra ígéretet nyerünk a szénárak kielégítő megoldására. Először az ún. gazdasági minisztertanács 1 még augusztus közepén egy olyan döntést hozott, amely szerint a szén és még néhány alapanyag, melyek közé a vas is tartozik, árai nem lesznek emelve, hanem a termelési költség és az eladási ár közti különbözetet egy ún. „kiegyenlítő alapból" fogják fedezni. Mi ezen terv ellen felszólaltunk, megindokolva azt egyrészt állampénzügyi okokból, de legfőképpen azért, mert gyakorlatból tudjuk, hogy az ilyen „kiegyenlítő alapok" az állami adminisztráció lassúsága és a pénzügyi helyzet bizonytalansága miatt rosszul, késedelmesen működnek. Ugyanezen álláspontot foglalta el az egyik minisztertanács és azóta ez a kérdés már legalább 4 minisztertanácsot foglalkoztatott, de döntést még nem hoztak. Hogy mennyire fonák a helyzet, semmi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy még az augusztusi béremelést sem tudtuk árainkban bekalkulálni és máris egy új béremelés határoztatott el. A Szakszervezeti Tanács egy 50%-os béremelést dekretált. Alkalma volt úgy az árkérdésről, mint az ellátás kérdéséről, valamint a bányák általános helyzetéről úgy az iparügyi, mint a közellátásügyi miniszter úrral hosszasan tárgyalni. Érdekes, hogy egyik miniszter úr sem helyesli a „kiegyenlítő alapból" való fedezést a szénárdifferenciának, de politikai okokból nem tudják magukat elhatározni arra, hogy a szénár a termelési költségek alapján állapíttassák meg, mert attól tartanak, hogy ez a drágulásnak újabb lökést ad. A közellátás problémá-
