Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

291 Budapest, 1949. július 15 A SZÉNBÁNYÁSZATI IPARI IGAZGATÓSÁG ÁTIRATA A TERVHIVATALHOZ: A NEGYEDÉVES SZÉNGAZDÁLKODÁSI TERVRŐL VISSZA KELL TÉRNI A HAVIRA A Széngazdálkodási Bizottság július 1-i ülésén megállapította, hogy az IPSZÉN azért nem teljesíthette a TÜKER felé vállalt szállítási kötelezettségeit június hóban, mert a borsodi NIK üzemek részére sokkal nagyobb mennyiséget kellett szállítania, mint amit az üzemek igényeltek, illetve amennyi kiutalást nyert. A bizottsági ülésen a Szénbányászati Ipari Igazgatóság és az Ipari Szénértékesító' NV megbízottai kérték az Országos Tervhivatal hozzájárulását ahhoz, hogy a jövő­ben a háromhónapos előirányzat helyett havonta készíthessen elosztót a Szénbá­nyászati Ipari Igazgatóság, mert a Nehézipari Központ az előbb említett túlszállí­tások szükségességét azzal indokolta, hogy három hónapra előre képtelen megadni üzemeinek szénszükségletét. A szénszükséglet üzemeinél csak egy hónapra állapít­ható meg előre, akkor is 15—20%-os ingassál. Mindenképpen kívánatos volna továbbra is fenntartani a háromhónapos elő­irányzatot, mert az országos gazdálkodás negyedéves tervek alapján történik, a költségvetések is negyedévenként készülnek el és az egyhónapos szénelosztásra való visszatérés a szocialista gazdálkodás útján feltétlenül hátrafelé való lépést jelent. A Szénbányászati Ipari Igazgatóság másodízben készített negyedéves szénelosz­tási tervet, és megállapítható, hogy az ipari szektorok szénszükségletüket három hónapra képtelenek jól megállapítani, aminek az a következménye, hogy a kiutalá­si évnegyed harmadik hónapjában már elveszti az előirányzat jelentőségét, az egyes ipari üzemek által kért módosítások következményeképpen, és majdnem minden ipari üzem az eredeti előírástól eltérő mennyiséget és minőséget kap. A negyedéves előirányzati rendszer tehát csak úgy tartható továbbra is fenn, ha az egyes ipari szektorokat kötelezni lehet (rendeletileg) a pontos igénylésre. Mindaddig, amíg az egyes ipari igazgatóságok és ipari központok nem tudják szénszükségletüket három hónapra úgy megadni, hogy azon az évnegyed közben változtatást eszközölni ne kelljen, és a kiutalt szénmennyiség egyenletes havi részle­tekben legyen szállítható, kénytelenek vagyunk havonként előirányzatot készíteni még akkor is, ha ez a tervszerű gazdálkodás útján átmenetileg visszaesést jelent. László Endre osztályvezető Tisztázat. — UMKL OT 1949—51. 78. d.

Next

/
Oldalképek
Tartalom