Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

I. A SZÉNBÁNYÁK HELYZETE A FELSZABADULÁST KÖVETŐ IDŐSZAKBAN; A FELSZABADULÁSTÓL AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTELIG

Budapest, 1945. július 13. A BORSODI SZÉNBÁNYÁK RT. ÜZEMI BIZOTTSÁGÁNAK JELENTÉSE AZ RT. IGAZGATÓSÁGÁHOZ: A TERMELÉS FELTÉTELEINEK BIZTOSÍTÁSÁRÓL TÁRGYALÁSOKAT FOLYTATTAK A MINISZTERELNÖKKEL Dalnoki Miklós Béla miniszterelnök úr tegnap este 9 órakor egyik alkalmazottunkkal (Kovács Lászlóval) központunk üzemi bizottsága elnökének lakására küldte a következő szóbeli üzenetét: „F. hó 13-án, pénteken de. 11 óra 30 perckor okvetlenül személyesen látogassuk meg hivatalában, mert többek között a vele folytatott legutóbbi személyes tárgyalásunk

1 folytatásaként a Borsodi Szénbányák Rt. bányaüzemeivel kapcsolatos többirányú eljárásának és intézkedésének részbeni eredményéről kíván központunk üzemi bizottságával értekezni." Felkerestük a miniszterelnök urat a tőle kapott utasításnak megfelelően, és mert Erdei Ferenc belügyminiszter úr velünk együtt érkezett hozzá, kénytelenek voltunk hosszabb ideig reá várakozni. Kihallgatásunk alkalmával ismételten felhívtuk a miniszterelnök úr figyelmét arra a körülményre, hogy üzemeink munkásai a legnagyobb nélkülözések közepette is becsületesen végezték a termelőmunkát eddig, élelmiszer- és ruházati, valamint bakancshiány mellett, főleg a pénz hiánya az, ami miatt a termelés fokozása nem a tőlünk remélt eredményt mutatja, de megnyugtattuk a miniszterelnök urat, hogy ha az általa kilátásba helyezett rendkívüli kölcsönsegély összegét vagy annak egy hányadát rendelkezésünkre bocsátja, úgy a nyugodt és zavartalan termelést biztosítani fogjuk, annak ellenére, hogy néhány nyugtalanságot keltő és szító bányász ebbeli törekvésünket állandóan akadályozza. A miniszterelnök úr egyetértett velünk abban, hogy az ilyen renitenskedő embereket Rákosi Mátyás segítségével ki kell emelni az üzemekből, sőt, el kell bocsátani a társulat kötelékéből, és ez szerinte az üzemi bizottságunk feladata. Amidőn rámutattunk arra, hogy bakancshiány miatt a vizes termelő helyen képtelenek vagyunk a zavartalan termelést biztosítani, felhatalmazott és egyben utasított bennünket arra, hogy az általa közvetlenül társulatunk részére — előterjesztett kérésünk alapján — soronkívül rendelkezésre bocsátott pénzkölcsön egy részét használjuk fel bakancsok, s ha kell, néhány pár gumicsizma, sőt teherautó vásárlására. Előadtuk a miniszterelnök úrnak, hogy teherautó nélkülözhetetlen részünkre, és ne vegye rossznéven, hogy a horribilis összeget kitevő vásárlást nem tudjuk javaslatba hozni és magunkévá tenni, ellenben arra kérjük a miniszterelnök urat, hogy Vas Zoltán polgármesternél — ha lehet még ma — hasson oda, hogy a főváros által az orosz hatóságoktól kapott teherautókból egy nagy raksúlyút a legsürgő-