Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

I. A SZÉNBÁNYÁK HELYZETE A FELSZABADULÁST KÖVETŐ IDŐSZAKBAN; A FELSZABADULÁSTÓL AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTELIG

sebben bocsásson rendelkezésünkre, kizárólag Budapestró'l a bányatelepekre történő élelmiszer és egyéb nélkülözhetetlen üzemi anyagok szállítására. A miniszterelnök úr ismételten kijelentette, hogy a legmesszebbmenőén áll rendelkezésünkre és bármilyen kérésünk van, rövid úton, bármikor terjesszük eléje, mert meggyőződhetünk, mint ahogy eddig erről meg is győződtünk, hogy a legmesszebbmenőén áll segítségünkre. A beszerzett és hozzá beérkezett részletes információk igazolják, miszerint bizalmára és a legmesszebbmenő támogatására érdemeseknek tart bennünket, mert meggyőződött arról, hogy a legnagyobb nehézségek ellenére is mindent elkövettünk és ezt a jövőben is tőlünk változatlanul elvárja, hogy a nyugalom és békesség a társulat üzemeihez tartozó munkásság körében fennmaradjon. Ismételten előterjesztett kérésünket most már határozott formában válaszolta meg, és a maga részéről minden körülmények között velünk együtt le akar utazni a bányatelepekre, mégpedig a közeljövőben, amelynek előkészítésére kellő időben, rövid úton értesítést küld nekünk. Érdeklődésére válaszolva közöltük vele, hogy Faraghó Gábor magyar közellátási miniszter úr eddigi támogatásáért társulatunk és üzemi bizottságunk csak hálával tartozik, és amidőn eme nyilatkozatunkat nagy örömmel fogadta, határozatát közölte velünk, hogy saját személyében levélben intézkedik, amely levelet egyidejűleg átnyújtotta alulírottaknak, Oltványi Imre úrnál a Magyar Nemzeti Bank elnökénél, közvetlenül hozzá címzett soraival, hogy a BORSODI SZÉNBÁNYÁK RT. RÉSZÉRE négymillió pengő rendkívüli államkölcsönt folyósítson még ma. Hálatelt szívvel, benső köszönetünket tolmácsoltuk a miniszterelnök úrnak a segíteni akarás és a rendkívüli jóindulatú, messzemenő támogatás ezen kézzelfogható megnyilatkozásáért, és amidőn azzal búcsúzott tőlünk, hogy további gyakoribb látogatásunkra biztosan számít, kitüntető bizalmába fogadott bennünket, kihangsúlyozva újólag, hogy a maga részéről — amennyiben erejéből telik —• a továbbiakban is szívesen és mindenkor kész örömmel áll segítségünkre. A miniszterelnök úrnak a Nemzeti Bank elnökéhez szóló magánlevelét Üzemi Bizottságunk elnöke ismételten megköszönte. Végül bemutattuk a miniszterelnök úrnak pénzszükségletünk összeállítására szóló előirányzatunkat, és a továbbiakban csupán magánbeszélgetésre korlátozódott ott-tartózkodásunk. Amidőn a miniszterelnök úr a legnagyobb nyomatékkal felkért bennünket arra, hogy ezen ténykedését semmilyen körülmények között más vállalattal nem közölhetjük, mert különben a továbbiakban veszélyeztetjük esetleg nyújtható újabb támogatását, arra alulírottak határozott ígéretet, sőt fogadalmat tettek, amit a