Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)
V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA
277 Budapest, 1949. január 14. A „BÁNYAMUNKÁS" TUDÓSÍTÁSA: „MEGKEZDŐDÖTT SZAKSZERVEZETÜNK ÁTSZERVEZÉSE. E HÓ VÉGÉIG MINDENÜTT MEGALAKUL A BÁNYAIPARI DOLGOZÓK EGYSÉGES SZAKSZERVEZETE" A szakszervezetek XVII. kongresszusának döntése alapján XIV. kongresszusunk határozatilag kimondotta, hogy egy táborba tömöríti a bányaiparban foglalkoztatott dolgozókat is 1 . A határozat szerint az átalakulásnak 1949. január 31-ig meg kell történnie. Fó'titkárunk, Zgyerka János elvtárs az alábbi nyilatkozatban ismertette az átszervezés jelenlegi állását: — A Központi Vezetőség kidolgozta a teljes, részletes munkaprogramot, amely megállapította, hogy az átszervezést milyen formában és milyen sorrendben hajtjuk végre. Az új esztendő első napjaitól kezdve a központi titkárság tagjai sorra látogatják a helyicsoportokat, és jól megszervezett gyűléseken előkészítik a tagságot, hogy megértse miért van szükség az átalakulásra, és tudatában legyen annak, mik a teendői ezzel kapcsolatban. A gyűlések megtartása után mindjárt megtörténnek az átszervezések, újjáalakulnak a helyi csoportok vezetőségei is, melyekben — természetesen — már megfelelő arányszámban képviseletet kapnak a mérnökök, technikusok és magánalkalmazottak is. —A tatabányai kerületben és a Dunántúl egy részén az átalakulás már megtörtént. A helyi vezetőségeket sikerült mindenütt úgy összeállítani, hogy a bányaiparban foglalkoztatott munkásrétegek megfelelően részt vehessenek a szakszervezet irányításában. Az átszervezés eddig minden zökkenő nélkül folyt le. A dolgozók mindenhol megértették, hogy feltétlenül időszerűvé vált a régi szervezkedési formák felszámolása. A dolgozók mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel csatlakoznak szakszervezetünkhöz, miután az utóbbi időben már egyre türelmetlenebbül sürgették az átszervezés végrehajtását. — E hó végére összes helyi csoportjainkkal megtörténik a bányaipari dolgozók egységes szervezetének megalakítása, ami után központi titkárságunk is kibővül. A központban saját osztályai lesznek a magánalkalmazottaknak és a mérnököknek, technikusoknak. — A bányaipari dolgozók tehát — mondja Zgyerka elvtárs — minden üzemben ugyanahhoz az egy szakszervezethez fognak ezután tartozni és nem önző, kicsinyes szakmai érdekekért, nem egymással szembenállva, hanem vállvetve dolgozhatnak majd a közös nagy célért: a szocializmus felépítéséért. Bányamunkás, 1949. január 14.
