Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)
V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA
1949. február 11-én már ilyen címmel jelenhetett meg a Bányamunkás tudósítása: „Megalakult a Magyar Bányaipari Szakszervezet — új ipari szervezetünk a bányák minden dolgozójának érdekét egyformán képviseli" 1 A szakszervezetek 1948. október 17. és 29. között tartott XVII. kongresszusa mondta ki, hogy a szakmai szakszervezetek helyett át kell térni az iparági szervezésre. 278 Budapest, 1949. január 19. AZ IPARÜGYI MINISZTÉRIUM JELENTÉSE A GAZDASÁGI FŐTANÁCSNAK A BÁNYAFATERMELÉS KÖRÜLI VISSZAÉLÉSEKRŐL A hazai erdők vágásterületeinek kihasználásánál rendkívül fontosságot kell tulajdonítanunk a bányafa-kitermelésnek, mert ez az anyag bányászatunk fenntartásához elengedhetetlenül szükséges. Mégis azt kell tapasztalnom, hogy a bányafa kitermelésénél egyéni érdekekből, minél nagyobb haszon elérése céljából figyelmen kívül hagyják az illetékes erdőrendészeti hatóságok által előírt vágási feltételeket. A Salgótarjáni Szénbányák Nemzeti Vállalat adott panaszra és utasításomra a helyszínen tartott ellenőrző vizsgálat alapján azt jelentette, hogy a mátraszőllősi, sóshartyáni és zagyvapálfalvai közbirtokossági erdőkben kizárólag tűzifát vágnak, és e célra elsőrendű bányafának is alkalmas akácfa erdőrészt is felhasználnak. Fel kell tételeznem, hogy hasonló gazdálkodás az ország más, nem állami erdeiben is folyik. A MALLERD e tárgyban tett jelentése szerint ennek a visszás állapotnak az oka az államrendészeti személyzet alacsony létszámán kívül az is, hogy bizonyos fatermelvényért, pl. szőlőkaróért a kereskedők magas árat fizetnek, vagyis ezen az üzleten többet keresnek, mintha bányafát termelnének. A MALLERD az adott esetekben a maga részéről ugyan megtette a szükséges intézkedéseket, de rámutatott arra is, hogy jó megoldást csak az összes erdő államosításával lehet elérni. Tekintettel arra, hogy a bányafaszükségletet hazai termelésünk csekély volta miatt nagyrészt külföldről kell behoznunk, ami nemzeti jövedelmünk apasztásával jár, kívánatos lenne a hazai bányafa kitermelését újra szabályozni és a szigorú ellenőrzést lehetővé tenni. Ha ebben a tekintetben a MALLERD által is javasolt erdőállamosítás célra vezet, úgy azt teljes egészében javasolom. Kérem a Gazdasági Főtanácsot, hogy a bányafatermelés ügyét megvizsgálni és megfelelően szabályozni szíveskedjék. A Salgó-Tarjáni Szénbányák Nemzeti Vállalat és a MALLERD erre vonatkozó