Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

RÉSZLET A TÁRCAKÖZI SZÉNBIZOTTSÁG ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVÉBŐL: HATÁROZAT A SZÉNTERMELÉS FOKOZÁSÁNAK SZÉNGAZDÁLKODÁSI SZEMPONTJAIRÓL ad. 2. 37. A Tárcaközi Szénbizottság felhívja a Tervhivatalt és a Magyar Állami Szénbányák Rt.-t, hogy a széntermelés további fokozására irányuló ténykedés széngazdálkodási szempontból elsősorban a budapest—esztergom—tatabányai szénmedencére, másodsorban a mecseki és dunántúli kerület üzemeire volna koncentrálandó. A gyengébb minőségű salgótarjáni és borsodi szénmedence szenei termelésének fokozása csak a fentebb említett szénminőségek termelésének emelése után volna szükséges. A lignitbányászat fokozására — Várpalota kivételével — egyelőre nincs szükség tekintettel arra, hogy az ország tüzelőberendezései lignit felhasználására csak igen kis mértékben alkalmasak. E téren természetesen kivételt kell tenni a rózsaszentmárton—pernyepusztai üzemeknek a székesfővárosi erőmű érdekében történő fokozatos felfejlesztése tekintetében. Dr. Major Maróthy Gábor s. k. bányahatósági tanácsos Sokszorosított. — UMKL MÁSZ — 7. 237 Budapest, 1947. december 5. A TÁRCAKÖZI SZÉNBIZOTTSÁG TITKÁRSÁGÁNAK ELŐTERJESZTÉSE A BIZOTTSÁG 1947. DECEMBER U-I ÜLÉSÉRE AZ ILLETMÉNYSZÉN „ELIDEGENÍTÉSÉRŐL" A fenti tárgyban az alábbi előterjesztés érkezett: „A november 8-án kelt ad 48 097/1947. sz. feljegyzés indokai s az annak alapján hozott 39. sz. határozat

1 ellen a köz érdekében előterjesztéssel élek, s kérem a Tárcaközi Szénbizottsághoz az alábbi indokaim alapján javaslatot tenni szíveskedjék oly irányban, hogy a fenthivatkozott határozat revízió alá vétessék, és ennek folyamán oda módosíttassák, hogy a bányamunkavállalók a háztartásukban felesleges, illetve megtakarított szenükből vér szerinti felmenőiknek, lemenőiknek