Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

III. AZ ÁLLAMOSÍTÁS

Az állami kezelés az állam terhére és javára történik, a törvény 8. §-a alapján. A 101 300/1945. Ip. M. sz. rendelet értelmében az állami kezelés a magánvonal terhére és javára történik. A szabályozás ilyen módja nyilván a tulajdonjog átfordulásából keletkezett, de nem zárja ki a gyakorlatban azokat a nehézségeket, melyek a szabályozás ilyen megoldásának következtében állottak elő. A törvényhely vagyonösszességről beszél, nyilván a 4. §-beli értelmezés alapján. Ha az államosítás nem a kisajátítási elv alapján indul el, önként kínálkozott volna e helyen is vagyonösszességről beszélni, mely a szénbányavállalatok tartozásait és követeléseit magában foglalta volna. A törvény hiányosságának tekinthető az a körülmény is, hogy az állami kezelés eredményét nem vonja kifejezetten a kártalanításba. * A törvény 27.§-ának (1) bekezdése a törvény hatálybalépését egyes bányavállalatok tekintetében későbbi időpontra teszi. Ebből igen sok probléma adódott számunkra. Az Urikány—Zsilvölgyi Kőszénbánya és a Rimamurány — Salgótarjáni Kőszénbánya állami kezelése a MÁSZ Rt. kezében van, de a kezelés a magánvonal terhére és javára történik. Külön kérdéskomplexumot alakított ki a törvény 27. §-ának (2) bekezdése, mely a szovjet, brit (észak-ír) és észak-amerikai bányatulajdonokat kivette a törvény hatálya alól, de nem rendezte az Egyesült Nemzetek egyéb tagjainak tulajdonában álló bányák jogviszonyát. Ezeket a kérdéseket a békeszerződések vonatkozó rendelkezéseire figyelemmel a gyakorlatnak kell kialakítani. Fogalmazvány. — UMKL MÁSZ — 13/1236. 1 Az állami kezelésbe vett szénbányák ügyvitelét szabályozó rendelet 9. §-a kimondta: a „.. .folyó jogügyletekbe az állami kezelést végző cég a tulajdonos (birtokos) helyén beléphet."