Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

III. AZ ÁLLAMOSÍTÁS

és a cégjegyzés nagy általánosságban a magánvonal cégjegyzésével egyező volt, nem lehetett különbséget tenni abban a tekintetben, hogy a jogcselekményt az „állami kezelés alatti" cég vagy a magánvonal tette-e meg. A jóhiszeműség és az egyes cselekmények körülményeinek vizsgálata, a ráutaló tények felkutatása maradt az a kivezető út, mely a konkrét ügyekben megoldáshoz vezetett. * Az állami tulajdonbavétel foganatosítását, helyesebben a telekkönyvi tulajdon megszerzését a törvényi szabályozás szinte megoldhatatlan problémákkal torlaszolta el. Az 1946. évi XIII. t.c. 5. §. (2) bekezdése szerint a bányajogosítványok és ingatlanok telekkönyvezése tekintetében irányadójogszabályokat a kártalanítási törvény hatálybalépése után az igazságügyminiszter az iparügyi miniszterrel egyetértésben, rendelettel állapítja meg. A kártalanítási törvény kiadása pedig késik. A törvény beiktatása előtt sok nemzetközijogi vonatkozású kérdést kell rendezni. A kérdések kapcsolódása következtében a szénbánya-tulajdon telekkönyvi átírása az állam nevére meg nem történhetik, és nyílt kérdés még ma is. * Nem elégíti ki a gyakorlati kívánságokat az a szabályozás sem, melyet az állami tulajdonba vett vagyontárgyaknak magántulajdonban maradt vagyontárgyak leválasztása tekintetében az államosítási törvény kodifikál. A határvonal elmosódott. A törvény 4.§-ának taxatív felsorolása nem elég elhatároló és a gazdasági követelményeknek nem megfelelő. A törvény hatályosulásának időpontjában fennálló tulajdonjogi állapotot — célszerűségi szempontokra figyelemmel — a törvény nem tartja kritériumnak. Ebből folyóan sok jogos érdek nem elégíthető ki úgy az államérdek oldalán, mint a magánvonal által támasztott igények tekintetében. A tulajdonra felépített szabályozás helyesebb lett volna. * A törvény 4. §-ának második bekezdése vita esetére döntőbizottság felállítását rendeli el arra az esetre, ha elsőfokú hatóság, a bányakapitányság határozatával a tulajdonos (birtokos) megelégedve nincs. Itt a törvény feltételezi, hogy az államérdeket a bányakapitányság kellően meg fogja védeni. A szigorú jogi álláspont mellett azonban a szénbányákat kezelő részvénytársaságnak lehetnek és vannak olyan szempontjai is, melyeket a bányakapitányságok nem mérlegelnek esetleg helyesen. Szükséges lett volna a kezelést végző részvénytársaságnak is fellebbviteli jogot adni. A megoldás döntőbírósági formájának helyességéhez is kétség férhet.