Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

III. AZ ÁLLAMOSÍTÁS

létesítését stb. Ezzel szemben nincs senki, aki a közalkalmazottakat az állami költségvetés helyzete által parancsolt ún. takarékossági intézkedésektől megvédhetné. Már pedig félő, hogy a demokratikus kormányzásban érvényesülő jószándék és szociális érzék tehetetlen lesz az állam költségvetésének azokkal a nehézségeivel szemben, amelyek az elkövetkező években elkerülhetetlenek. Politikai tekintetben is igen nagy különbséget fog jelenteni, ha az államhatalom a szénbányák dolgozóinak szemében nem — mint eddig — védelmezőjük és érdekeik szószólója, hanem mint vállalkozó fog jelentkezni, akinek érdekei az övékével letagadhatatlanul ellentétesek. II A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének a javaslata a következő pontokból áll: 1. Az állam a föld méhében levő szénkincset köztulajdonba veszi és az annak kiaknázásáért járó terrágium ezentúl az államot illeti. 2. Köztulajdonba veendők a bányavállalatok vagyonának a bánya művelésével szervesen összefüggő berendezési tárgyai. 3. A szénkincsnek és a bányászati berendezéseknek a kiaknázására egy vagy több állami részvénytársaság létesítendő. 4. Az állami részvénytársaságokkal a meglevő vállalatok kereskedelmi megállapodást létesítenek a szénkincs kiaknázására. 5. A bányavállalatoktól elvett vagyontárgyakért járó kártalanítás címén az állam a létesítendő részvénytársaságok részvényeinek bizonyos hányadát visszaváltásijog kikötése mellett a bérbevevő vállalatok részére engedje át. Ami a javaslatnak a terrágium kisajátításával kapcsolatos elképzelését illeti, meg kell állapítani, hogy a vállalatok olyasmit ajánlanak fel az államnak, ami nem az övék. Nekik mindegy, hogy a terrágiumot kinek fizetik, a terrágiumért a földtulajdonosnak járó kártalanítás kérdését azonban nyitva hagyják. A bányavállalatok berendezési tárgyait a javaslat szerint az állam „köztulajdonba venné" ugyan, azonban ez a köztulajdonba vétel lényegileg nem változtatná meg a jelenlegi helyzetet. Az elgondolás szerint ugyanis állami részvénytársaság vagy részvénytársaságok alakulnának, amelyek a meglevő bányavállalatokkal létesítenének kereskedelmi megállapodást a szénkincs kiaknázására. Az állami részvénytársaság részvénypakettjének egy bizonyos részét a jelenlegi bányavállalatok kapnák meg, a tőlük elvett berendezések fejében. így tehát a szénkitermelést a jövőben olyan vállalat vagy vállalatok irányítanák, amelyekben bizonyos százalékkal az állam, bizonyos százalékkal a jelenlegi szénvállalatok vállalnának érdekeltséget. A mai szén vállalatok részvénytársasági formában továbbra is fennmaradnának, az eltérés csak az volna, hogy a jövőben a vagyonmérlegükben nem a berendezéseket szerepeltetnék, hanem az azok elle-