Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

III. AZ ÁLLAMOSÍTÁS

nében kapott részvénypaketteket. A szénbányászat irányításának joga és annak nyeresége pedig megoszlana a régi vállalatok és az állam között olyan arányban, amilyen arányban az újonnan kialakítandó vegyes érdekeltségű részvénytársaság részvényei az állam és a régi vállalatok között megosztatnának. Az állam vegyes érdekeltségű részvénytársaságnak azokat a részvényeit, amelyeket most a régi vállalatoknak átenged, jogosult volna késó'bb visszaváltani és így a vegyes érdekeltségű vállalatot fokozatosan tiszta állami érdekeltségűvé átalakítani. Feltételezve, hogy az állam a visszaváltásra azokat az összegeket fogja felhasználni, amelyek a vegyes érdekeltségű vállalat nyereségéből Őt illetik: ez a visszaváltás igen hosszú ütemben fog folyni. A fenti meggondolásból kitűnik, hogy a javaslat végső leegyszerűsítésében nem jelent mást, mint: 1. azt, hogy a terrágiumot a földtulajdonos helyett az állam élvezné (de egyben, mint a vegyes érdekeltségű vállalkozás részese, részben ő is fizetné); 2. az állam érdekeltséget és ezzel járó megfelelő befolyást szerez a szénbányászatban azáltal, hogy a bányászat a régi vállalatok kezéből egy vegyesérdekeltségű vállalat kezébe megy át; 3. az állam a vegyesérdekeltségű vállalat magánkézben levő részvénypakettjét fokozatosan magához váltja. Gyakorlatilag mindez a teljes államosítás helyett állami érdekeltség vállalást jelent, a megoldás tehát mintegy nyitva hagyja a teljes állami tulajdonbavétel kérdését, illetőleg elnapolja azt egy hosszú időtartamra, amelynek leforgása alatt az állam fokozatosan átvehetné a magánérdekeltség részét. E megoldásnak két hátránya van: a) az állam számára nem biztosít bevételt, csak a földtulajdonos rovására, márpedig a hivatalos javaslat a földtulajdonost kártalanítani akarja az elvesztett errágiumért; b) nem intézi el, nem zárja le határozottan az államosítás kérdését, hanem ellenkezőleg hosszú időre nyitva hagyja nemcsak a bányavállalatok tekintetében, hanem a gazdasági élet más területei felé is, mert a gazdasági és hitelélet azt fogja érezni, hogy ugyanezt a megoldást bármely ipari üzemre is alkalmazni lehet, így tehát állandó bizonytalanság áll majd fenn. Teljesen nyitva marad a régi vállalatok kártalanításának a kérdése is. A régi vállalatok helyzete lényegében attól függene, hogy kisajátított berendezéseik fejében a vegyes érdekeltségű új vállalat részvénypakettjének mekkora hányadát sikerül maguknak kiharcolniuk. E téren járhatnak rosszul, de járhatnak nagyon jól is. Előfordulhat pl. hogy ócska berendezésekért jelentős érdekeltségi részt kapnak, az azok felújításával járó terhet pedig — amit különben maguknak kellett volna viselniök — részben az államra hárítják át. Végelemzésben tehát a javaslat azt jelenti, hogy a magánvállalkozás az államnak egy — egyelőre bizonytalan értékű — érdekeltséget ajánl fel az államosítás elhalasztása érdekében.