Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

III. AZ ÁLLAMOSÍTÁS

124 Budapest, 1946. február 27. A GAZDASÁGI FŐTANÁCS TITKÁRSÁGÁN KÉSZÜLT FELJEGYZÉS A MINISZTERELNÖK RÉSZÉRE A SZÉNBÁNYÁK ÁLLAMOSÍTÁSÁVAL KAPCSOLATBAN KELETKEZETT TERVEZETEKRŐL Feljegyzés Miniszterelnök úr részére A Nemzeti Függetlenségi Front deklarációjában

1 a ma kormányzó pártok kijelentették, hogy a föld méhének kincseit állami tulajdonba kívánják venni. Ennek a programpontnak a megvalósítása érdekében többféle tervezet látott napvilágot. Ezek ismertetése eló'tt hangsúlyozni kell a különbséget a szénbányák államosítása és az állami kezelésbe vétele között. Jelenleg ugyanis a Nemzetgyűlés határozata alapján az iparügyi miniszter úrnak rendelkezései vannak érvényben, melyek értelmében a szénbányák állami kezelésben állanak, az állami kezelést azonban az állam megbízásából az eddigi bányavállalatok végzik, amelyek azóta cégükben az „állami kezelésben" megjelölést viselik. Az állami kezelésbevétel azonban magában véve ideiglenesnek tekinthető intézkedés, ami gazdaságpolitikailag megokolható azzal, hogy a szén ára különféle megfontolásokból mélyen a termelési költségek színvonala alatt van megállapítva, és az ár és a tényleges termelési költség közötti különbözetet az állam viseli, vagyis, ma a szénbányászatot jórészt az állam finanszírozza. Jelenleg van folyamatban a szénbányavállalatokkal kapcsolatos egyéb ipari üzemeknek a vállalatokról való leválasztása, miután a fennálló rendelkezések csak a szénbányák állami kezelésbevételét írják elő. Ez az ideiglenes és átmeneti jellegű intézkedés azonban még nem döntötte el az államosítás kérdését, tehát a kormány előtt fekvő három javaslat még tárgyalható. Az első megoldási tervezetet az iparügyi miniszter úr készítette, és az a munkás-