Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

II. AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTELTŐL AZ ÁLLAMOSÍTÁSIG

A salgótarjáni szénlerakodó helyek a fokozandó termelésre való tekintettel nem elégségesek. Felhívja ezért a Gazdasági Fó'tanács a közlekedésügyi minisztert, sürgősen intézkedjék a salgótarjáni szénbánya vezetőségének meghallgatása mellett a kért újabb rakterületek kijelölése, a szükséges építkezések tervezése és a költségvetés elkészítése ügyében. XIV A Gazdasági Főtanács felkéri a szakszervezeteket, tegyenek meg mindent az akkordbér-rendszer kifejlesztésére. A termelés fokozása érdekében a felszín alatt dolgozók munkájuk fontossága szerint magasabb akkordbért kell hogy kapjanak, mint a föld felett dolgozók. XV Felkéri a Gazdasági Főtanács a Szakszervezeti Tanácsot arra is, hasson oda — különösen a bányáknál és a bányaipari üzemeknél —, hogy az üzemi bizottságok tagjai járjanak elő jó példával a termelés fokozásában. S mivel az üzemi bizottságok tagjai gyakran a bizottságban végzett munkájukon kívül más munkát vagy egyáltalán nem vagy pedig a többi dolgozónál lényegesen kevesebbet végeznek, legcélszerűbb lenne, ha csakis az üzemi bizottság elnöke, illetve amennyiben a törvény módot nyújt az elnökhelyettes mentesíttetnék más munka alól. Felkéri a tanácsot, hogy az erre vonatkozó intézkedéseiről a lehető legrövidebb időn belül nyújtson tájékoztatást. XVI Felhívja a Gazdasági Főtanács az I—XII1. alatti kérdésekben érdekelteket, hogy a határozatban foglaltak teljesítéséről, azok érdekében tett intézkedésekről és terveiről december 22-ig írásban tegyenek jelentést.

2 Tildy s.k. miniszterelnök a Gazdasági Főtanács elnöke Másolat. — UMKL GF—IV/1. A kérdést a Gazdasági Főtanács 1945. december 13-i ülésén tárgyalta. A Gazdasági Főtanács megalakulásáról szóló rendelet 1946. január 9-én jelent meg (12 090/ 1945. Korm. sz. r. MK. 1946/7.). Mint a közölt dokumentumból is látható, működését már korábban megkezdte. Elnöke a mindenkori miniszterelnök volt, de a tényleges vezetés a főtitkár, Vas Zoltán kezében volt. A GF megalakulásának körülményeiről l. Berend: I. m. 93. és köv. I.