Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata 1860-1946 (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 3.

Összegzés

tív és ideológiai harcok nehezítették és akadályozták meg az addig bevált módszerek igénybevételét. A társulat következő jellemző és hasznos stratégiájának már a legko­rábbi időktől kezdve az alkalmazkodás bizonyult. Erre az első példát az alapító anya, Franz Mária Terézia szolgáltatta. Az első generális főnöknő – jobb meggyőződése ellenére – Haynald Lajos érseksége alatt nem sürgette a társulat pápai jogúvá válását, hanem belenyugodva a helyzetbe, kivárta a kedvező időpontot kérése beterjesztésére. Az eltelt 40 évnyi idő alatt azonban – élve az egyházi kormányzóság támogatásával – jelentős intéz­ményhálózatot épített ki a Kalocsa-Bácsi Érsekség területén. A immár ön­állóvá vált társulatnak a 20. század elején, Trianon után el kellett fogadnia, hogy a mindenkori kalocsai érsekek már nem tudják és nem akarják a nő­véreket a korábbihoz hasonló mértékben támogatni. Ezért a közösség rá­kényszerült, hogy önfenntartásra rendezkedjen be. Az új viszonyokhoz al­kalmazkodva megnőtt tehát a fiókházak mellett működő gazdaságok jelentősége, gyarapodott a csak háztartási munkát ellátó fiókházak száma, illetve a nővérek különböző háziipari tevékenységeket sajátítottak el. A tár­sulat olyan vállalkozásokba fogott, amelyek eltértek ugyan az eredeti hi­vatásul kijelölt céljuktól, azaz a népoktatástól, de lakossági igény mutat­kozott rájuk, egyúttal jövedelemforrásnak is bizonyultak. Ilyen volt például a budapesti és szegedi kollégiumok működtetése. Szintén a változó elvá­rásokhoz való alkalmazkodást tükrözi a különböző új típusú képzési for­mák meghonosítása a társulat iskoláiban. Ezek közül a legkiemelkedőbb a maga nemében úttörőnek számító, érettségit adó mezőgazdasági leánykö­zépiskola volt Kiskunfélegyházán. A II. világháború is bőven adott lehetőséget az alkalmazkodóképesség bizonyítására. A nővérek bekapcsolódtak a betegápolásba és a sebesültek ellátásába. Ezen kívül néhány településen szociális téren is aktív szerepet vállaltak, például a közétkeztetés biztosításával. Általában a személyes se­gítségre helyezték a hangsúlyt, ezzel is erősítve a társadalmi szolidaritást és a helyi közösség összetartását. Ha a szükség úgy kívánta, a front átvo­nulása idején német vagy orosz katonákkal laktak egy fedél alatt, és ma­gánházaknál kapott szállásra cserélték a klauzúrát. A harcok megszűnése után viszont szinte azonnal próbáltak visszatérni szerzetesi életmódjukba, és hivatásuknak, illetve képzettségüknek megfelelő módon tevékenykedni, azaz mindenekelőtt a tanítás folyamatosságát akarták biztosítani. Sokszor alkalmatlan körülmények és lehetetlen viszonyok között – kocsmahelyisé­gekben, magánházaknál, délelőtti és délutáni váltakozó rendszerben – pró­bálták a növendékek oktatását megoldani. A nővérek számára kapaszko-449

Next

/
Oldalképek
Tartalom