Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata 1860-1946 (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 3.
Az 1944–1946 közötti időszak - Veszteségek
Népleányai Társasághoz tartozó testvért lőtt agyon a megszálló hadsereg egyik katonája. 907 Közvetlenül a front kalocsai elvonulása után a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulatának elöljárói számára úgy tűnt, hogy a szerzetes közösség emberveszteség nélkül vészelte át a háborút. A vezetőség 1945 elején a tanácsülési jegyzőkönyvben a következőket rögzítette: „életben, lélekben, becsületben eddig még nem történt kár a nővérek között.”908 Bár a feljegyzés keletkezésekor a Dunántúlon még had műveletek folytak, a nővérek ezen megállapítása még év végén is igaznak bizonyult. Erről tanúskodik az általános főnöknő körlevele: „Mélységes hálára késztet gondviselő, jóságos Isteni Jegyesünk iránt az a tény is, hogy egyetlen nővérünk sem lett erőszakos halál áldozata, egy sem szenvedett megbecstelenítést. Ó, ebben a tudatban szívesen és örömmel szenvedjük el a mostani nehézségeket, közös életünk minden nélkülözését, hisz a legnagyobb, legszentebb értékeink birtokában maradtunk!”909 Csak kés őbb, a következő év tavaszára jutott a vezetőség tudomására egy haláleset. Egyik nővérük édesanyja ekkor jelezte, hogy Garai Mária Armella testvérnénjével együtt eltűnt, valószínűleg bombatalálat áldozatai lettek, amikor 1944 szeptemberében Gyöngyösről Sopron felé menekültek.910 Valószín űleg a társulat két másik tagja is a háború borzalmainak esett áldozatul. Krebs Mária Szaturnina újoncnő és Heumann Mária Ventura ideiglenes fogadalmas nővér 1944-ben, a front közeledtével menekültek el állomáshelyeikről, és 1949-ig sem tértek vissza a társulat kötelékébe.911 Sorsukról az elöljáróság később sem rendelkezett információval. Elképzelhető, hogy a két nővér teljes családja a háború áldozata lett. Erre utal, hogy a társulat senkitől nem kapott felvilágosítást a sorsukról. Holott más esetben – mint ahogyan azt 907Szabó Mária SJC Kiskunfélegyházán született 1923-ban. 1941-ben lépett be a Jézus Szíve Népleányai Társaságba. 1945. február 24-én, Pécel határában orosz katona fegyverétől szenvedett vértanúhalált, tisztasága védelmében. Magyar Katolikus Lexikon XII. 489. 908HU-MNL-BKML-XII.6. Tanácsülési jegyz őkönyv, 1945. január 30. 909HU-MNL-BKML-XII.6. A generális f őnöknő társulati értesítője 1945. december havában. 910HU-MNL-BKML-XII.6. Tanácsülési jegyz őkönyv, 1946. március 18.; HU-MNL-BKMLXII.6. A generális főnöknő körlevele 1946. március 13. A társulat nyilvántartása szerint Armella nővér „Gyöngyösön volt szüleinél, a bombázás elől testvérével egy erdőbe menekült, ott érte őket a gyilkos szilánk.” HU-KFL-VI.7. A társulati tagok törzskönyve 1860-tól, 943. 911HU-MNL-BKML-XII.6. (P 1379. 17. tétel) Elhunyt, kilépett és elbocsájtott n ővéreink névsora, 1949-es bejegyzések. Heuman (más forrásban Neuman) Mária Ventúra nővérről 1945-ben azt jegyezték fel, hogy a II. világháború óta külföldön van. HU-MNL-BKMLXII.6. Tanácsülési jegyzőkönyv, 1945. november 27. 318
