Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata 1860-1946 (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 3.
Az 1944–1946 közötti időszak - Veszteségek
fentebb Garai Mária Armella nővérrel kapcsolatban jeleztem –, amikor a családnak módjában állt, tájékoztatta a társulatot. Szintén a társulat veszteségeit növelték azok a – nehezen számszerűsíthető – halálesetek, amelyek nem közvetlenül harci, háborús cselekmények, hanem később, a háború során szerzett betegségek miatt következtek be.912 A társulat háborús megpróbáltatásai nemcsak az elveszett emberéletben, hanem az elveszett szerzetesi hivatásokban is mérhetőek. Ezt a jelenséget, vagyis a szerzetes közösségből való kilépések számának növekedését, más társulatoknál szintén tapasztalták.913 „Ezek a t űzpróbás idők a szerzetesrendeknél is megtermik szomorú gyümölcseiket. Nyugtalanság szállja meg a lelkeket olyannyira, hogy egyesek meginognak hivatásukban s keresik az alkalmat a kilépésre, a nagyobb szabadságra” – állapította meg a püspöki kar.914 A háborús viszontagságok következtében valóban több kalocsai nővér kérte a szerzetesi fogadalmak alóli felmentését, de ez csak részben magyarázható a nővérek hivatástudatának megingásával, illetve meggyengülésével, valamint a világias szellem hatásával.915 Sokukat a tár sadalmi méreteket öltő egzisztenciális nyomor késztette a kilépésre. Legtöbben ugyanis saját szüleik tragikus nincstelenségével, az irántuk érzett gyermeki kötelességükkel indokolták döntésüket.916 Az egyik n ővér azért kért zárdán kívüli tartózkodásra engedélyt, hogy gondoskodjon a háborúban 912Schwendner Mária Adrienne n ővér 51 éves korában, 1946. április 16-án halt meg Szentfülöpön, ahol a főnöknői tisztséget is viselte. A halál okánál ez szerepel a nővérek nyilvántartásában: „Szívgyengeségét a sok háborús változás végzetessé tette.” Zombory Mária Kinga nővér 81 éves korában Baján halt meg, a forrás szerint: „A háborús szétszóratás idején a nővérénél tartózkodott Pécsett. Annyira megtörte az ottani élet, hogy csak meghalni jött vissza a zárdába.” Kucsera Mária Juszticia nővér 1946. augusztus 2-án bekövetkezett halálát a társulat egyértelműen a háború számlájára írta: „A háború áldozata. 1944 [-ben] meneküléskor megfázott, tüdővészbe esett.” HU-KFL-VI.7. A társulati tagok törzskönyve 1860-tól, 151., 696.; HU-KFL-VI.7. Társulatunk tagjainak törzskönyve 1933– 1949, 1358. 913„Általános panasz a szerzetesrendeknél, hogy a mai nehéz id ők, főleg a háborús szétszóródással kapcsolatos kísértések és szenvedések sok hivatást megrendítettek. Sokan felcserélték a zárdát a világgal. Sajnos, Franciska Anya leányai között is akadtak néhányan, akiknek szívében megfogyatkozott a hűség. Amint én látom, ez a szomorú és megrendítő folyamat még nem fejeződött be. Az Isten kezébe vette szórólapátját...”. Harangozó 2015, 37. 914Gergely 1985, 16. 9151945-ben az elbocsátott és kilépett n ővérek száma hat fő volt, ez 1946-ban 12-re emelkedett, majd 1947-ben öt főre csökkent. A távozók 1946-os, kiugróan magas létszáma még így sem érte el a társulat történetében „rekordnak” számító, 1919. évi 14 főt. Az 1945. évet megelőző 20 évben, 1925-től kezdődően 1944-ig bezárólag, összesen 50-en léptek ki a társulatból, ez évi két és fél fős átlagnak felel meg. HU-MNL-BKML-XII.6. (P 1379. 17. tétel) Elhunyt, kilépett és elbocsátott nővérek névsora. 916HU-MNL-BKML-XII.6. Tanácsülési jegyz őkönyv, 1946. május 27. 319
