Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata 1860-1946 (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 3.
Az 1944–1946 közötti időszak - A zárdákba való visszatérés nehézségei
küldtek táviratot és levelet, több mint egy évig nem kaptak választ. Csak 1946. augusztus 6-án érkezett hozzájuk Kalocsáról az első értesítés, ezt követően hamarosan útnak indultak hazafelé.875 Más, Dunántúlra menekült nővérekhez is eljutott az a rémhír, hogy Kalocsán az összes egyházi személyt internálták. Egy Alsóságról Bajára viszszatérő apáca elbeszéléséből értesültek társai a következőről: „Szegény nővér, lélekben már mindannyiunkat eltemetett, mert a repülőgépekről ledobott röpirat szerint Kalocsáról az érsek urat a papokkal és szerzetesekkel együtt elhajtották s az öregeket, akik már tovább menni nem tudtak, útközben hátulról lelőtték. Sokszor mondtuk már, hogy annyit még nem hazudtak, talán mióta a világ áll, mint a háború utolsó éveiben, amikor hazug propagandával igyekeztek félrevezetni az egész világot. Ez elég hosszú ideig sikerült is.” 876 A nővérek feljegyzéseiből látható, hogy a nem valós hírek egyrészt tovább növelték a bizonytalanságot, akadályozták a tájékozódást, másrészt a rémhírek jól előkészített, termékeny talajba hullottak. A negatív propagandának köszönhetően az oroszokkal szembeni, valótlan és eltúlzott hírek növelték a velük szembeni előítéletet, a jövővel kapcsolatos bizonytalanságot. A zárdákba való visszatérés nehézségei Azok a nővérek, akik elhagyták ugyan saját zárdájukat, de az adott településen magánházaknál kaptak szállást, a körülmények kedvezőbbre fordultával viszonylag gyorsan és minden különösebb akadály nélkül visszatérhettek – és vissza is tértek – fiókházukba. Az iskolanővérek közül azonban azok, akik a háború alatt külföldre menekültek, az esetek nagy részében nem tudtak zökkenőmentesen visszajutni eredeti szolgálati helyükre. A kalocsai anyaházból 1944 őszén több nővér is nyugatra távozott. Léh Mária Maristella és Harmat Mária Gaudióza nővérek, valamint Kovács Mária Cezarina újoncnő 1944. október 10-én hagyták el Kalocsát. Balatonszabadiba készültek utazni „életet és élelmet menteni.” Pakstól teherautón és vonaton utaztak tovább, többször kerültek légitámadás tüzébe. Balatonszabadiban nem maradhattak, mert a társulat ottani villáját több bombatalálat érte. Az itteni gyermekszanatóriumban dolgoztak egy ideig, majd január közepén Veszprémbe menekültek, onnan Alsóságra, majd Szom-875HU-MNL-BKML-XII.6. Tanácsülési jegyz őkönyv, 1946. október 29. 876HU-MNL-BKML-XII.22. Bajai ház krónikája, 1945. június 6. 310
