Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata 1860-1946 (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 3.
Az 1944–1946 közötti időszak - A zárdákba való visszatérés nehézségei
bathelyre. Márciusban hatalmas bombázások közepette Grazon keresztül Feldkirchenbe jutottak, ahol az irgalmas nővérek zárdájában kaptak elhelyezést. Egyikük éneket tanított, másikuk orgonált, harmadikuk a templomot takarította és egyházi ruhákat javított. 1945 augusztusában meghívták őket az irgalmas nővérek zamsi anyaházának iskoláihoz éneket és zenét tanítani. Egy tanévet itt töltöttek, mivel csak 1946 nyarán kaptak először értesítést Kalocsáról. Az év őszén tértek haza, több mint két év távollét után. 877 Szintén 1946 októberében érkeztek vissza azok a Németországba került nővérek, akik Kalocsáról a hadikórházat kísérve távoztak el. A korábban a nővérek kalocsai internátusában működött Magyar Királyi 537 sz. hadikórház 1944. október 13-án menekült a Dunántúlra. A hadikórház sebesültjeit elkísérte Tukats Mária Annunciáta tanácsosnő vezetésével hat okleveles ápolónő: Ognenyovity Mária Terencia, Pádár Mária Gudélia, Bíró Mária Alexia, Braun Mária Pacifika, Muhi Mária Lídia és Podonyi Mária Kunigunda. Az elutazó nővérek eredeti terve szerint csak Budapestig kí -sér ték volna a hadikórházat, de éppen a Keleti pályaudvaron tartózkodtak, amikor Horthy Miklós a rádióban bejelentette Magyarország háborúból való kilépését. A pályaudvar rendőrforgalmi lezárása megakadályozta, hogy a nővérek a társulat valamelyik budapesti házában várják meg a további fejleményeket. Így továbbutaztak a hadikórházzal Kapuvárra. Itt csatlakozott hozzájuk a társulat egyik tagja, Kiss Mária Kornélia is. A társulat elöljáróságának szándéka szerint Annunciáta tanácsosnő Kapuvárról felügyelte volna a Dunántúlra költözött nővéreket, feladata lett volna az ottani közösségek összetartása és az ott lévő házak igazgatása. Az elgondolás azonban nem valósult meg, mert a front előrenyomulásával a volt kalocsai hadikórház személyzete – egyesülve a szegedi helyőrségi kórházzal – 1945. január 7-én Németországba kapott áthelyezést. Először Holz -mindenben állomásoztak, majd egy hónap múlva érkeztek meg új telephelyükre, Clausthal-Zellerfeldre. Az itteni szükségkórházban878 362 magyar sebesült további gyógykezeléséről gondoskodtak. „Majdnem két éven át ápolták megszakítás nélkül szegény idegenbe sodródott honfitársaikat. Sok hontalan magyarnak nyújtottak otthont, könnyítették meg a magáramaradottság szörnyű szenvedését, békítették ki az elmúlás gondolatával, sok haldoklónak zárták utolsó üzenetét lelkükbe. Magukkal hozták az idegenben pihenő hősök sírhantjainak fényképét, hogy a szegény hozzátartozók 877HU-MNL-BKML-XII.6. Tanácsülési jegyz őkönyv, 1946. október 29. 878A forrásban „Reservelazarett” szerepel. Reservelazarett (német): tartalék katonai kórház. 311
