Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata 1860-1946 (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 3.
a nagyobb léptékű, tágabb kontextusú összehasonlítástól, csupán a társulaton belül, az egyes fiókházak fejlődésének, működésének kapcsán nyílt lehetőség párhuzamok vagy ellentmondások megállapítására. A mű feltérképezi, hogy a társulati vezetés milyen válaszokat adott az egyes korszakokban felmerült, a szerzetes közösség egészét érintő kihívásokra, továbbá a nővérek milyen típusú oktatási és nevelési munkát vállaltak, ezek közül melyik számított a maga nemében átlagosnak vagy újszerűnek. Munkámban megkísérlem meghatározni a társulat pozícióit a katolikus szerzetesrendek között, annak elismertsége, országos elterjedése és nemzetközi kapcsolatai függvényében. Megvizsgálom az egyes társulati főnöknők vezetési stílusát, az általuk preferált, a társulat működését érintő stratégiákat. Külön fejezetek foglalkoznak a trianoni Magyarországon kívüli fiókházak sorsával, valamint a társulat kínai missziójával. Az első fejezet megírásához elsősorban a társulat fent jelzett levéltári dokumentumaira támaszkodtam. Hasznos információkat nyertem továbbá a kalocsai egyházmegyei sematizmusokból és a bibliográfiában részletesen felsorolt iskolai értesítőkből, évkönyvekből. Míg a mű első fele azt a hosszú, több mint nyolc évtizednyi korszakot elemzi, amelyre a társulat építkezése, kiteljesedése, virágzása a jellemző, addig a második részben egy rövid, ám annál intenzívebb, az 1944 és 1946 közé eső, a társulat életében történelmi törést előidéző, a túlélésért folytatott küzdelmekkel teli időszakot vizsgálom. Az 1860 és 1944 közti évek intézménytörténeti megközelítését a munka második felében felváltja a társadalomtörténeti aspektusok előtérbe helyezése. Jelen írásnak nem célja a háború politika- vagy hadtörténetét részletesen tárgyalni, a makroszintű vizsgálatok helyett a mikroszintű elemzésekkel a kisebb szerzetes közösségek mindennapjait (Alltagsgeschichte), részletesebb megélés-történeteit (Erfahrungsgeschichte) kívánja illusztrálni.28 Mivel ezt a két viszontagságos esztendőt – a forrásbázis drasztikus lecsökkenése miatt – a személyes élmények és tapasztalatok alapján lehet a legplasztikusabban bemutatni, így a mű második részében nagy hangsúlyt kapnak a szubjektív források, azaz elsősorban az egyes fiókházakban vezetett krónikák. Ez, a plébániai historia domusokhoz hasonló forráscsoport nem elsősorban a munka első felére jellemző faktografikus feldolgozást támogatja, hanem a globális méretű történelmi traumáknak a helyi társadalom szintjén átélt tapasztalatait ábrázol -ja.29 A krónikákban azonban nem is annyira az egyes n ővérek személyes 28Szijártó 2003, 7–18.; Gyáni 1997, 151–161.; Ö. Kovács 1999, 258–268. 29Vértesi 2017, 379–380. 1944 őszére a vidéki közigazgatási apparátus szétesett, a tisztviselők jelentős része elmenekült, nem volt, aki iratokat hozott volna létre. A katolikus papság 14
