Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
I. FEJEZET TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK A SZOCIALIZMUSBAN - I/3. Társadalomtudományi reformműhelyek a Kádár-korszakban
a szövetkezetekkel kapcsolatos elméleti, történeti, szociológiai, közgazdasági és jogi kutatásokat folytattak, s kifejezetten „kényes” témákhoz is eljutottak, mint például az első kollektivizálási hullám alatt történt tömeges törvénytelenségek kérdése.182 Nem véletlen, hogy a konzervatív pártveze tők szemében az intézet kifejezetten „ellenzék-gyanússá” vált, s ennek volt is némi alapja: a Szövetkezeti Kutató volt az egyik legliberálisabb tudományos intézmény a Kádár-korban, mivel a „nagy öregek,” Gyenes és Donáth meg tudták védeni munkatársaikat a felsőbb szervek támadásaitól. A kutatók mintegy fele rendszeresen aláírta az ellenzékiek tiltakozó íveit, ami felett Gyenes igazgató szemet hunyt (sőt, a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer építése ellen tiltakozó nyilatkozatot ő is szignálta). A hétfői kutatónapokon pedig a Beszél őt nyíltan lehetett az intézet épületében árusítani. 183 Így a hetvenes évek második felére a „Szövkut” az ellenzéki társadalomtudósok egyik jelentős bázisává vált, csöndesen a kezükbe vették a műhely szellemi-politikai, s részben gazdasági irányítását is, még Bibó Istvánt is sikerült majdnem meghívniuk előadni.184 A kutatóhely „egy olyan zöld sziget volt a társadalomtudomány egén, ami szinte elképzelhetetlen, hogy ilyen volt. [...] a Szövetkezeti Kutatóintézetben igazából az volt a fantasztikus, hogy egy héten egyszer kellett bemenni, hétfőn. Ilyen hosszú asztalok voltak egymás mellett, és igazából két óra hosszán keresztül beszélgettünk egymással. [...] És hát, itt eszmecsere volt, információcsere volt, főleg politizálás volt. És ugyanakkor mindenki azt csinálta, amit szeretett volna. [...] nagyon jó szakmai megbeszélések voltak, ahova bárkit meghívhattunk. Így hívtam meg ide például Bokros Lajost, Lengyel Lacit [...].” – emlékezett Törzsök Erika. 185 A nehézipari lobbi képviselői között számos ellenségre tett szert a Szövetkezeti Kutató, hiszen az ott dolgozók egy része tudományosan igyekezett bebizonyítani, hogy az ipar gyakorlatilag kizsákmányolja a jól teljesítő agrárszférát, a csőd közelében lévő ipari vállalatok jelentős részét a mezőgazdaság nyereségéből tartják életben.186 A fentebb említett okok miatt a párt- és állami vezetés sem volt maradéktalanul megelégedve a reformműhellyel. A Tudománypolitikai Bizottság Ideiglenes Munkabizottsága 1980-182Vass 1989, 182–183. 183Csizmadia 1993, 20–21.; Törzsök Erika interjúja, készítette Szász Anna. Budapest, 2014. október 15., 2014. október 22., 2014. november 26. 62. 184Zsille 1988, 239., 269. 185Törzsök Erika interjúja, készítette Szász Anna. Budapest, 2014. október 15., 2014. október 22., 2014. november 26. 62–63 186Ennek a gondolatnak Juhász Pál volt az els ő számú hirdetője. Szabó 2013, 127. 64
