Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/3. A szociáldemokráciával kapcsolatos kutatások
fogadtatásra talált a vasfüggöny mindkét oldalán.322 A nyugati szociáldemokrata és a keleti kommunista politikusok közti kapcsolatkeresést erősítette az 1970-es években a helsinki folyamat is, amellyel párhuzamosan viszszaszorították az emigráns kelet-közép-európai szociáldemokrata pártok befolyását Nyugaton (1971-ben például megszüntették a Szocialista Internacionálén belüli tanácskozási jogukat), vagyis lényegében feláldozták őket a Keleti Blokkal való megegyezés oltárán.323 Megindultak a személyes ta lálkozások is, amiben a kádári külpolitika meglehetősen aktív szerepet játszott. Az 1970-es években szinte egymásnak adták a kilincset a Budapestre látogató nyugati szociáldemokrata vezetők: 1975 júliusában James Callaghan angol külügyminiszter, 1976 májusában François Mitterand, a Francia Szocialista Párt vezetője, 1978 márciusában Willy Brandt, a német szociáldemokrata párt első embere, 1979 novemberében pedig Andreasz Papandreu, a Pánhellén Szocialista Mozgalom elnöke látogatott Magyarországra. 324 A Nyugaton élő állampolgárok viszont már kevésbé szimpatizáltak a szocialista országok hatalmi rendszereivel. Korábban sokan a kollektív társadalmi berendezkedést hirdető szovjet szatellitállamokban látták a kapitalista fogyasztói társadalom alternatíváját, de ez 1968–1969 után fokozatosan megváltozott. A hatvanas évekkel ellentétben az 1970-es évtizedben érezhetően csökkent a Keleti Blokk, s egyáltalán a szocialista társadalmi berendezkedés iránti szimpátia. Ebben szerepet játszott az 1973-as olajárrobbanás, ami miatt ugyan a tőkés országok is válságba kerültek, de ezzel párhuzamosan kezdtek nyilvánvalóvá válni a szocialista tervgazdaságok súlyosbodó problémái is. A negatív véleményeket felerősítették a nyugati baloldali gondolkodást felfrissítő eurokommunista mozgalmak kritikái is a szovjetrendszerű országokkal szemben.325 A hetvenes–nyolcvanas évek fordulójára ráadásul előretörtek a nyugat-európai államokban a konzervatív mozgalmak, a szociáldemokrata pártok számos országban ellenzékbe szorultak (Svédországban 1976-ban és 1979-ben, Nagy-Britanniában 1979-ben, Nyugat-Németországban 1982-ben),326 ezzel párhuzamosan er ősödött 322Loppert 2003. 169. 323Erényi – Kádár 1999, 178.; Simon 2012, 27. és 150. 324Erényi – Kádár 1999, 179. 325Johancsik 1986, 240. 326Ausztria kivételnek számított, mert ott az 1979-es parlamenti választásokon, sokak szá mára váratlanul, kancellár maradhatott a szociáldemokrata Bruno Kreisky, sőt az általa fémjelzett korszak (1970–1983) legnagyobb győzelmét szerezte meg ekkor az Osztrák Szocialista Párt. Igaz, 1979 után meglehetősen visszaesett a kormány népszerűsége, és évek óta először csökkent a szocialista párt taglétszáma. Petritsch 2010, 246. és 270. 301
