Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
I. FEJEZET TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK A SZOCIALIZMUSBAN - I/1. A politikai döntések tudományos megalapozása – Elmélet és gyakorlat
„nagytudomány” vált uralkodóvá. 21 Az ötvenes évek közepére alakult ki a mai értelemben vett modern tudománypolitika,22 amelyet az a remény táplált, hogy az új kutatási eredmények segítségével növelni lehet az ipari termelést. Figyelemreméltó, hogy 1953 és 1968 között az Egyesült Államok kutatási ráfordításai folyamatosan emelkedtek.23 Az 1950-es évek végét ől pedig sorra jelentek meg azok az írások, amelyek végleges csapást kívántak mérni a különféle, pozitivista eredetű felfogásokra: Polányi Mihály, N. R. Hanson, Stephen Toulmin, Karl Popper, Lakatos Imre, Paul Feyerabend, Thomas Kuhn egymással is vitázva megalkották a „konstruktivista modelleket”. Amellett érveltek, hogy a teória és a valóság közötti kapcsolat nem bizonyítható, vagyis nincs olyan, hogy „igazság”, a tudományt folytonosan változó, megújuló paradigmák, programok vezérlik, a tudósközösségek tagjait minden egyes döntésüknél befolyásolják ideológiai, társadalmi elkötelezettségeik. 24 Kuhn és híveinek „történelmi relativizmusával” és az abból kifejlődő nihilista elméletekkel szemben számos ellenteória született,25 ugyanis a tu dósok és filozófusok igen jelentős része nem volt hajlandó feladni hitét a tudományos felfedezések logikájában. László Ervin az ún. rendszer-közelítéssel kívánt választ adni a kihívásra, amikor a tudományt olyan stabil dinamikával rendelkező nyílt rendszernek írta le, amely külső zavarás ellenére is képes a fennmaradásra. Úgy gondolta, hogy a „tudomány fejlődése olyan elméletek szerkesztésében rejlik, amelyek minden eszményt kielégítve, ismételten szorosan kapcsolódnak a kísérletekhez.” Emellett feltételezte, hogy a tudomány akkor is racionálisan fejlődik, ha maguk a tudósok sem mindig tudják meghatározni tevékenységük célját.26 Mások inkább a nyelvi fordulat erejében bíztak. Rudolf Carnap szerint a tudomány logikája megegyezik a nyelv logikájával, csakis a nyelv segítségével lehet 21Füzeséri 1989, 479.; Németh 1973, 307. 22Ennek feladata J. J. Salomon szerint, hogy segítse a tudomány és a technika fejl ődését, másfelől, hogy előmozdítsa a kutatási eredmények társadalmi szintű felhasználását. Mosoniné Fried 2008, 15. 23Futala 1974, 123. 24Palló 2008, 62–64.; Viezner 1974, 113. Vekerdi László felhívta arra a figyelmet, hogy Pop per, Kuhn, Lakatos és a többi „konstruktivista” modelljei, bár rendkívül figyelemreméltóak, óvatosan használhatóak a múltra vonatkozóan, pont azért, mert nemcsak a tudomány, hanem a tudományról való gondolkodás is változékony, hiszen a tudomány „mindig nyílt világ, nem zárkózhat el tartósan a valódi világtól s követelményeitől. S így aztán nem foglalható azonos »modellbe« napjaink tudománya még az újkor elveivel sem.” Vekerdi 1971, 106. 25Bourdieu 2005, 13. 26Viezner 1974, 113–115. 30
