Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
I. FEJEZET TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK A SZOCIALIZMUSBAN - I/1. A politikai döntések tudományos megalapozása – Elmélet és gyakorlat
megismerni a valóság titkait. Jaakko Hintikka szintén a nyelvet (pontosabban a „mondatot”) használta fel, amikor kidolgozta a „modellhalmazokat”, amelyekkel szerinte részlegesen leírható a „lehetséges világ”, a valóság mindig végtelen sok „igaz” mondattal reprezentálható.27 Hasonlóan gon dolkodott Hans Reichenbach, aki szerint a tudományos leírás „nem a valódi gondolat másolata, hanem a megfelelőjének létrehozása”. 28 A nyelvi fordulat (linguistic turn ) máig érezhet ő hatást tudott gyakorolni a legtöbb társadalomtudományra. (Igaz, eltérő mértékben. A történettudományban például a „fordulat” mai napig inkább az elmélet területén hat, és kevés empirikus kutatáson alapuló írást inspirált.) A kutatók jelentős része innentől kezdve úgy gondolta, hogy a tényt nem a tudattól független objektív struktúrák jelentik, hanem a tudatban, a nyelvben (szövegben) értelmezett objektív valóság. Az egyének tehát különböző szövegekben hozzák létre saját létezésüket. A valóság ebben a megközelítésben viszonylagos, és előfeltevései határozzák meg, a tudomány pedig már nem egzakt, hanem az egyik választható beszédmód, mégis érdemes rá figyelni, már csak kulturális teljesítménye okán is. Feladata többek között az ember „megértése”, nem feltétlenül „önmagától való megmentése”. 29 Ennek a könyvnek nem az a célja, hogy részletes áttekintést adjon a valóság megismerésével, megismerhetőségével kapcsolatos filozófiai vitákról, mégis jelezni szeretné, hogy a modern tudományos gondolkodás számos elméletet dolgozott ki a valóságismeret problémájával kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy létezik tőlünk független, objektíven megismerhető társadalmi valóság, melyet a múltra vonatkozóan a történettudomány, a jelent illetően a szociológia, a jövőre tekintve pedig a futurológia tudománya képes leírni, feltéve, ha a teóriák alkotói betartják az adott tudományok fejlődése során kialakult szabályrendszereket. Popper, Kuhn, Lakatos, Feyerabend és a többi filozófus új elméletei azért is jelentősek, mert – a fellendülő mesterséges intelligencia-kutatásokkal együtt – kifejlesztették az ún. kognitív tudományszemléletet. Amíg a régi világkép azt az illúziót hirdette, hogy a társadalomtudományok közvetlenül is meg tudják oldani a problémákat, az új szemlélet ennél sokkal óvatosabb. A kognitív hozzáállás a tudás társadalmi összefüggéseire (kontextusára) irányítja a kutatók figyelmét. Eszerint a megismerő egyén érdekei, neveltetése, világnézete döntő szerepet játszik a tudás értelmezésében. 27Vekerdi 1975a, 291–292.; Vekerdi 1975b, 467–468. 28Bourdieu 2005, 12. 29Kisantal – Szeberényi 2006, 420.; Szabó 1998, 282–283. 31
