Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/2. Az ifjúsággal kapcsolatos kutatások
veg olvasható a KISZ szerveiről, a párttagok példamutatásáról és a fiatalok kezdeményezőképességének fontosságáról.315 Az ifjúság kiegészít ő jövedelemszerzésének lehetőségeit valamelyest sikerült bővíteni. A nyolcvanas évek második felében a 35 éven aluli háztartásfőknek mintegy egyötöde végzett valamilyen nem mezőgazdasági jövedelempótló tevékenységet, és nagyjából hasonló volt az arány a háztáji és kisegítő gazdaságokban dolgozóknál is. A növekvő válság miatt azonban ez egyre kevésbé szolgálta az alternatív kereseti lehetőségek bővítését, sokkal inkább az első gazdaságbeli hiányok kompenzálását. A lakosság fizikai és mentális egészségére pedig rendkívül rossz hatással voltak a „hivatalos” munkaidőn túli többlet-erőfeszítések.316 Hiába mondta tehát Békés Zoltán, a KB TTI ifjúságkutatásaiért felelős osztályvezetője egy 1983-as interjúban, hogy a rövid távra szóló, átmeneti megoldások nem helyettesíthetik a távlatos lépéseket, és az ifjúság helyzetén csak úgy lehet javítani, ha problémáik kezelését beillesztik az általános gazdaság- és társadalompolitikai koncepciókba; látványos, de kapkodva meghozott döntésekre nincs szükség. „Semmit sem lehetne megoldani ma a pályakezdők bérének kampányszerű emelésével, vagy a fiatalok vezető beosztásba kerülésének egyszerű erőltetésével” – mondta, hozzátéve, hogy bizonyos mértékig ez történt a hetvenes években.317 Ehhez hozzá lehet tenni: a nyolcvanas években is. A legnagyobb nehézségeket nem sikerült orvosolni, a szocialista rendszer fennállásának végéig a politikai döntéshozók alapvetően gyanakodva tekintettek az ifjúságra, hiszen az önállóan cselekvőképes fiatalságban hatalmuk veszélyeztetését látták. Ezért nemhogy nem segítették elő az ifjúsági kultúra korszakváltását, hanem inkább mesterségesen korlátozták: nem elégítették ki az autonómiaigényeket, nem terjesztették ki az oktatást, a fiatalok figyelmét inkább próbálták – a régi „válságkezelő recept” alapján – a „szocialista fogyasztói kultúra” pozitívumaira irányítani.318 Ezeknek a pozitívumoknak az elérése azonban egyre jobban megnehezült, és már nem is tudták kielégíteni a megváltozott igényeket. 315BF 1986a, 9.; BF 1986b. Budapest a nyolcvanas évek elején több mint ötszáz munkásszá lással rendelkezett, hatvanezernyi lakóval. Döntő többségük 30 év alatti volt. K. K. 1980, 9. 316Harcsa 1987, 13–14. 317Kardos 1983. 318Gábor 2012, 134–135. 299
