Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/2. Az ifjúsággal kapcsolatos kutatások
nulmányaikat befejezőket igény szerint külön intézkedésekkel is segíteni kell az elhelyezkedésben, ha szükséges, akkor új munkahelyeket kell létesíteni. Kitértek a fiatalok szabadidős tevékenységeinek támogatására is, amikor szorgalmazták a központi és tanácsi ifjúságpolitikai intézmények költségvetésének felemelését.297 A fiatalság növekvő autonómiaigényére, önszerveződésére úgy reagált a Bizottság, hogy kimondta: „támogatni kell a hasznos célokra szerveződő ifjúsági közösségek, egyesületek, klubok működési lehetőségeit, megkülönböztetett figyelmet kell fordítani szakmai munkájuk segítésére.”298 Rövid id ő alatt megszázszorozódott az amatőr rockzenekarok száma, és egyre jobban terjedtek a vallási és lakóhelyi közösségek. Hogy mi számított „hasznosnak”, arra nem tért ki a dokumentum – ahogyan az általános iskolákból kibukottak, az ingázók vagy a jövedelemkiegészítő tevékenység iránt érdeklődő fiatalok helyzetére sem. Bár a Társadalomtudományi Intézet kutatói nem javasolták önálló ifjúsági minisztérium vagy hivatal létrehozását, ez mégis bekerült a KB ifjúságpolitikai állásfoglalás előkészítését szolgáló vitaanyagokba: „meg kell vizsgálni egy ifjúsági és sport kérdésekkel foglalkozó kis létszámú főhatóság [...] felállítását és beillesztését az államigazgatás rendjébe.” A hivatalos indoklás az volt, hogy szükség volna egy olyan új szervre, amely az államigazgatásban és a tanácsok körében is képes ifjúságpolitikai koordináló munkát folytatni. Az új intézmény létrehozását mind az előkészítés, mind a KB-ülés alatt többen (Katona István, Kornidesz Mihály, Huszár István, Tétényi Pál stb.) ellenezték, néhányan viszont amellett érveltek, hogy egy valóban kisebb létszámú főhatóság létrehozása indokolt lenne. Végül nem került sor új minisztérium felállítására,299 bár a KISZ apparátusa kifejezet ten támogatta volna az ifjúsági főhatóság létrehozását.300 Ellenben a Politi kai Bizottság 1986. február 11-i határozatának megfelelően még abban az évben egyesült az Országos Testnevelési és Sport Hivatal (OTSH) az Állami Ifjúsági Bizottsággal, s létrejött az Állami Ifjúsági és Sport Hivatal. „A Hivatal nem egyszerűen a két megszűnő szervezet összevonásával, hanem olyan felépítésben jön létre, amely alkalmassá teszi a hatáskörébe utalt [...] ifjúsági és sportpolitikai feladatok állami irányításának az eddiginél hatékonyabb irányítására, koordinálására [...]” – szólt a hivatalos 297Uo. 11–18. 298Boros – Kéri 1984, 199.; Kökény – Erdei 1985 , 17. Vö. Gábor 2012, 128. 299HU-MNL-OL-M-KS 288-4.-201. Jegyz őkönyv a Központi Bizottság 1984. október 9-én megtartott üléséről, 24., 78–79., 84., 91., 100., 112., 117–119., 130., 135/a., 145. 300Szandtner 1986, 8. 295
