Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/2. Az ifjúsággal kapcsolatos kutatások
talok nagyobb autonómiaigényére 289 úgy reagált a pártvezetés, hogy ki mondta: növeljék meg a KISZ szervezeteinek önállóságát vezetőik kiválasztásában, valamint az ifjúsági szervezet rétegtanácsainak hatás- és jogkörét, emellett javítsák meg az állami szervek közötti munkamegosztást. 290 A vezetőket aggodalommal tölthette el, hogy növekszik a válások száma, és számos családban „a felnőttek felelőtlen életvitele, alkoholizmusa, munkakerülő, bűnöző életmódja miatt nem megfelelő a gyermekek [...] fejlődése. Több mint százezer az ilyen okok miatt veszélyeztetettként nyilvántartott fiatalok száma.” Ennek ellenére az állásfoglalást olvasva korántsem tapasztalhatjuk, hogy a család- és gyermekvédelemmel kapcsolatban sok új részletes intézkedést hoztak volna a korábbi évekhez képest. Ismét előírták, hogy támogatni kell a szülőket, a gyermeknevelés költségeiből nagyobb részt kell vállalnia az államnak, javítani kell a diákok szociális ellátását, a gyermek- és ifjúságvédelmi hálózatot. 291 Az otthonteremtést illetően elismerte a politikai vezetés, hogy „az önálló lakás megszerzése a családalapító fiatalok számára a korábbinál nehezebbé vált. [...] ma lényegében egyedüli lehetőségként kínálkozik az OTP-lakásvásárlás és a magánépítkezés. [...] Az önálló életkezdés megteremtése ma sokkal inkább függ a szülők anyagi helyzetétől, mint a fiatalok munkájától, saját jövedelmétől.” Ezért kimondták: a „hitelkonstrukciókat úgy kell módosítani, hogy a fiatal családok [...] fokozatosan megfelelő lakáshoz jussanak. [...] Ennek érdekében növelni kell a bérlakásépítés mennyiségét és arányát.” Az idősebb munkatársaikhoz képest rosszabbul kereső pályakezdő fiatalok igazságosabb bérezését is előírták, de a korábbi pártanyagokhoz képest ez sem számított új elemnek. 292 Mindent egybevetve úgy tűnik, hogy az 1984-es állásfoglalás a korábbi, fiatalokat érintő párthatározatokhoz (például az 1981-es népesedési, illetve ifjúságpolitikai határozathoz) képest nem sok új elemet tartalmazott. Bizonyos részei pedig kifejezetten érdektelenek, semmitmondóak voltak. A szociológusok kutatásainak bizonyos eredményei valamennyire beépültek az állásfoglalás szövegébe. Ám volt néhány olyan konkrét probléma, tanács, 289Kéri – Boros 1984, 195. 290MSZMP 1988, 786. és 790–791. Vö. Huszár 1984, 24. Bár a KISZ 1981-es X. kongresszusa lehetővé tette, hogy az ifjúsági szervezet tagjai ne a küldöttgyűlésen keresztül válasszák meg az új KISZ-titkárt és a többi IKB-tagot, hanem közvetlenül, egyenkénti szavazással, illetve lehetővé vált az is, hogy az IKB egyes tagjait egy-egy iskolai KISZ-es közösség delegálja, ez országos szinten nem tudta mozgósítani a passzív tagságot. Vö. Kövesdi 1983. 291MSZMP 1988, 783., 788. 292MSZMP 1988, 784. és 788. 293
