Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/1. A munkás-kutatás
elért általános iskolai tanulók jönnek számításba.”140 Úgy t űnik a társadalmi ösztöndíj kapcsán a pártközpontban akceptálták a kutatók (például Gál Róbert) javaslatait. Elismerték, hogy a hallgatók azért sem veszik szívesen igénybe ezt a lehetőséget, mert egyrészt az alacsony összegű (100–400 Ft) juttatásért hosszabb távon nem szívesen kötik magukat egyetlen üzemhez, másrészt pedig nem kielégítő a vállalatok és az oktatási intézmények ösztöndíjjal kapcsolatos tájékoztató tevékenysége. Az Agitációs és Propaganda Bizottság ezért úgy foglalt állást, hogy növelni kell a társadalmi ösztöndíjjal járó pénz összegét, és a hallgatókat úgy kell az adott munkahelyhez kötni, „hogy az anyagiakkal összhangban erkölcsi-politikai érdekeltségük erősödjék (az ösztöndíjas hallgatók tanulmányi idejének beszámítása a törzsgárdatagokat megillető jogok elnyeréséhez szükséges időbe; a társadalmi ösztöndíj egy részének a vállalat lakásépítési alapjába történő átutalása stb.).”141 Ám lényegében ez az új ösztöndíj-program is kudarcot vallott. 142 A KB 1972. júniusi határozata az oktatásról a szakmunkásképzést érintő rendelkezések miatt érintette a munkásfiatalokat. A dokumentum elismerte, hogy ezek az iskolák nagyon kedvezőtlen feltételek között működnek, kevés a tanműhely, a kollégium, a pedagógusellátottság is gyengébb, az üzemek nem segítik elő kellőképpen a tanulók gyakorlati képzését. A szakmunkásképzőbe felvételt nyerő diákok között nagyon sokan voltak olyanok, akiknek „számolási, olvasási készsége, írásbeli és szóbeli kifejezőkészsége erősen fogyatékos” volt. A határozat ezért kimondta, hogy tovább kell fejleszteni a kollégiumi hálózatot, korszerűsíteni kell a képzést, s csökkenteni kell a fiú- és lánytanulók képzése közti különbségeket. Az üzemek jobban vegyék ki részüket a munkásifjak tanításából. A szakközépiskolák és a szakmunkásképzők fenntartási joga kerüljön át a megyei tanácsokhoz. A határozatban még az is szerepelt, hogy az oktatásügy fejlesztésére a nemzeti jövedelemből nagyobb hányadot kell fordítani. Az 1974-es irányelvek is kimondták, hogy mind a központi, mind az üzemi keretekből többet kell áldozni a szakmunkásképzésre. Bírálták az üzemeket, melyek nyereségérdekeik miatt általában nem foglalkoztak kellő mértékben a szakmunkásképzéssel. Az irányelvek még azt is hangsúlyozták, hogy külön tervet kell készíteni a főleg munkásgyermekeket tanító általános iskolák fejlesztésére. 143 140MSZMP 1974, 502. 141MSZMP 1978, 98–99. 142Földes 2018, 130. 143MSZMP 1978, 295–296., 299., 306–308., 311–312., 675. 264
