Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/1. A munkás-kutatás
külön öltözőt és illemhelyiséget, az irodai szobák túlzsúfoltak voltak, a takarítók kénytelenek voltak naponta több kilométert gyalogolni, rendkívül kevés volt a női munkásszállás. Ismét szóba került a nők fizetése is: a MÁV-nál dolgozó egyedülálló, de többgyermekes anyák 80%-a nagyon rosszul keresett, 280 és 520 Ft között. Bár volt némi javulás a hetvenes évek elejétől, például kiterjesztették a menetkedvezményeket a vasútnál dolgozó nők férjeire is, de Szpirulisz jelezte: e csoportok életszínvonalának emelése több, különböző intézkedés egyidejű végrehajtásával válhat csak lehetővé. A szerzőnő arra is felfigyelt, miszerint gyakori jelenség volt idősebb munkásoknál, hogy eltitkolták érzékszerveik romló állapotát, nehogy alacsonyabb díjazással járó munkakörbe kerüljenek. „A forgalom egyes munkaterületén célszerű lenne bizonyos körülmények tartós hatását foglalkoztatási betegséggé nyilvánítani, s az ezekben szenvedőknek a keresetkiegészítést megengedni” – javasolta Szpirulisz Ildikó. 114 A munkásifjúság terén is folytatódtak az intézeti kutatások. Gál Róbert egy addig alig vizsgált területtel, a szakmunkásképzéssel, a szakmát tanuló fiatalok nehézségeivel foglalkozott. Komoly probléma volt ez is, a szakmunkások utánpótlása komoly veszélybe került, hiszen egyre inkább csökkent az ipari tanulónak jelentkező fiatalok száma, és kifejezetten magas volt a lemorzsolódók aránya is.115 Gál kimutatta a különböz ő társadalmi rétegekből származó fiatalok szakmaszerzési esélyei közötti jelentős különbségeket: míg a szakmunkásképzők diákjainak alapvető rétege a munkáscsaládok (elsősorban a szakmunkások) gyermekeiből állt össze, egyre inkább növekedett a betanított és segédmunkások, valamint a falun élő, mezőgazdasági dolgozók gyermekeinek aránya is. Ez utóbbiaknak nemcsak azzal kellett szembesülniük, hogy közvetlen környezetükben általában csak egyetlen olyan gyár akadt, ahol kitanulhatták a szakmát (ellentétben a fővárosi fiatalokkal), hanem a származásukból fakadó hátrányokkal is. „A szakmunkát vállaló falusi fiataloknak gondolkodásukban, szemléletükben évszázados paraszti hagyományokat őrző környezetből kellett kilépniük, de a munkásélet ismerete nélkül, szinte a minimális műszaki technikai alapismeretekkel.” Mégis ők kapták a legkevesebb segítséget pedagógusaiktól, és a sokkal jobb „indulási helyzetben lévő” szakmunkás eredetű diákok részesültek a legtöbb segítségben.116 Természetesen csak akkor, ha a tanítóknak megfelelő pedagógiai érzékük, felkészültségük 114Szpirulisz 1971, 54., 56., 59–60. 115Gál 1971, 174. 116Gál 1973, 8–10., 12., 22. 256
