Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/1. A munkás-kutatás
kollégiumi férőhely állt rendelkezésre, a Munkaügyi Minisztérium például szinte egyáltalán nem rendelkezett lánykollégiummal. A felnőtt munkásnők továbbképzése is messze volt az ideálistól, a vállalatok nagy része ugyanis nem, vagy alig foglalkozott ezzel a kérdéssel. A vállalatok többségének még átgondolt bérpolitikai koncepciója sem volt, ami gyakorlatilag eleve lehetetlenné tette a nemek közti indokolatlan béregyenlőtlenségek felszámolását. Turgonyi továbbra is problémásnak érezte a n ők éjszakai műszakját, azok ugyanis éppen a nőket nagy számban foglalkoztató üzemekben igen lassan csökkentek. Az okoknál újra megemlítette az „idejétmúlt, haladást gátló nézetek” szerepét, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a nehézségek mögött emberi mulasztások, gyengeségek és strukturális okok is meghúzódtak. Feltűnő volt, hogy egy tudományos lapban kifejezetten szenvedélyes hangon követelte a problémák mielőbbi megoldását: „A mulasztók, a csak nyereséget hajszolók, a mindent megmagyarázók felelősségre vonása már nem várathat sokáig magára.”112 Egy másik kutatásában Turgonyi a belkereskedelmi dolgozók helyzetét elemezte, pontosabban a fogyasztásicikk-kereskedelem bolti kiskereskedelmi, vendéglátóipari és fogyasztási szövetkezeti alkalmazottainak élet- és munkakörülményeit az ország hét megyéjében. Az adatfelvételhez segítséget kapott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatóitól, illetve a belkereskedelemből nyugdíjba vonult szakszervezeti aktivistáktól. Turgonyi a hetvenes években főleg ezt a területet kutatta, az erről szóló összefoglaló munkája azonban csak a következő évtized elején jelent meg. Arra jutott, hogy a belkereskedelmi dolgozók említett csoportjainak is számos nehézséggel kell szembenézniük: sok a nem hivatalos túlóra, a munkafeltételek a kevés újonnan épített egységet leszámítva gyakran sokszor rosszak, a szakképzett fiatalok jelentős része rövid időn belül el is hagyja a belkereskedelem területét.113 Egy másik munkásréteggel, a vasutas dolgozókkal foglalkozott Szpirulisz Ildikó tanulmányaiban. Az ő helyzetük javítása is sürgető problémának számított akkoriban, hiszen a hatvanas évek közepétől folyamatosan csökkent a MÁV-nál dolgozók száma, alapvetően a munkahely és a lakóhely közti nagy távolság, a rossz fizetések és a nehéz munkakörülmények miatt. Különösen népszerűtlennek számított az éjjel-nappali szolgálat, amit anyagi forrásokkal (például a megemelt éjszakai pótlékkal) kívántak kompenzálni. Itt is helyet kapott a női munkavállalók számos problémája: a vonatforgalom területén sok helyen a hölgyek számára nem hoztak létre 112Turgonyi 1972a, 76–81. 113Turgonyi 1972b, 125–126., 128.; Turgonyi 1980. 255
