Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
III. FEJEZET AZ INTÉZET RÉSZVÉTELE AZ IDEOLÓGIAI ÉS PROPAGANDAMUNKÁBAN - III/2. Kísérlet az ideológiai oktatás korszerűsítésére
elejétől pedagógiai tanfolyamokat szerveztek propagandisták részére, s 1972-től a pártoktatás módszertanával foglalkozó könyvsorozatot indított az MSZMP Budapesti Bizottsága. 38 A konszolidálódott Kádár-rendszer elvileg ideális hátteret jelenthetett volna az ideológia korszerűsítéséhez. Ez az ötvenes évek merev sztálinizmusa után a szellemi nyitás, az újra megjelenő „kis szabadságok” kora. Lukács György szorgalmazza a „marxizmus klasszikusainak” (újra)olvasását, lendületet kapnak a filozófiai kutatások, egyfajta szellemi pezsgés jellemzi ezeket az éveket. Utólag számos filozófus „aranykornak” írta le az 1960-as évtizedet (pontosabban az 1963 és 1968 közötti időszakot), amikor is relatíve szabadon lehetett vitázni, és úgy tűnt, hogy a filozófiának még van társadalmi mozgósító ereje.39 Már túl volt a szellemi élet az ötvenes évek szellemi sivárságán, de még nem történt meg a prágai tavasz eltiprásával együtt járó illúzióvesztés. Az ideológiai oktatás színvonala azonban továbbra sem emelkedett, hiszen a keleti blokk országaiban alapvetően még mindig azt tanították marxizmus–leninizmusként, amit a Szovjetunióban az 1920-as években és az 1930-as évek elején az SZKP kanonizált, s amelyet Sztálin Dialektikus és történelmi materializmus cím ű írásában dogmává merevített. Ez a kodifikált dialektikus és történelmi materializmus lényegében azt állította, hogy a természeti és társadalmi valóság m űködését a materializmus absztrakt-általános törvényeiből lehet magyarázni. Márkus György filozófus ezt nevezte a marxizmus terjedelmi felfogásának.40 Bár Sztálin 1953-as halála után a szovjet vezetés elismerte az empirikus kutatások nélkülözhetetlenségét, az ideológiai tankönyvek továbbra is az általános materialista törvények szükségszerűségéről, társadalmi érvényességükről írtak, ezt tanították a szocialista országok felsőoktatási intézményeiben.41 Ráadásul maga az oktatott tananyag sem volt színvonalas, számos átfedést tartalmazott. Az APB ki is jelentette 1968 októberében, hogy „ nagyobb gondot szükséges fordítani az állami oktatás keretében folyó marxista–leninista képzés és a pártoktatás profiljainak tisztázására, a felesleges ismétlések elkerülésére, az alaposabb koordinálásra. A pártpropaganda tematikája és a tananyagok kidolgozásába jobban be kell vonni a társadalomtudományi front erőit, a 38Berde 1973, 3.; Földes 2018, 248.; Kalmár 2014, 132.; Pándi 1981, 24–26.; Zseb ők 2017, 326., 328. 39Almási 1983, 210.; Földes 2018, 116.; Szerdahelyi 1982b, 19.; T őkei 1984a, 148–149. 40Márkus 1968, 1112–1113. 41Hanák 1979, 303.; Lugosi 2015, 24–25. 208
