Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
III. FEJEZET AZ INTÉZET RÉSZVÉTELE AZ IDEOLÓGIAI ÉS PROPAGANDAMUNKÁBAN - III/2. Kísérlet az ideológiai oktatás korszerűsítésére
oka viszont túlmutatott a tanárok képességein, s általános tudománypolitikai döntésekre utalt. Nevezetesen, hogy elmaradt a hivatalos ideológia és a társadalmi valóság egymáshoz való viszonyának tisztázása. Nem revideálták Marx és Engels – sokszor önellentmondásos, pontatlan – tételeit, noha az esti egyetemek, tanfolyamok figyelmesebb hallgatói könnyen észrevehették, hogy a kommunista ideológiát megalkotó 19. századi gondolkodók állításait nem igazolta a történelem, az általuk leírt jelenségeknek nem sok köze volt a 20. század közepének valóságához.34 (Ezt a csorbát ké sőbb azzal próbálták meg kiköszörülni a marxisták, hogy kiemelték: Marx csak saját korában értelmezhető, ő csak azokat a viszonyokat próbálta meg leírni, amelyek között élt.35 Ezzel csak az volt a probléma, hogy a marxiz mus önmagát tudományos világnézetként határozta meg, amely éppen a tudományosság egyik legalapvetőbb kritériumának nem tett eleget, vagyis nem vállalta a valósággal való konfrontációt. Ráadásul egyes megállapításai már saját korában sem állták meg a helyüket.)36 Nem véletlenül köve telte Molnár Erik történész az 1950-es évek második felében többször is, hogy a marxizmus–leninizmus állításait hozzá kellene igazítani a valósághoz. Molnár ugyanis úgy vélte, hogy Marxnak voltak olyan gazdasági törvényei, amelyek nem bizonyultak történelmi törvényeknek, „csak” törvényszerű tendenciáknak.37 Néhány kísérlet valóban történt az ideológiai képzés modernizálására. 1956 után a pártvezetés szorgalmazta az egyetemeken a rendszeres filozófiaoktatás bevezetését. Ez meg is történt, igaz, a történeti rész alárendelődött a dialektikus és történelmi materializmusnak, ugyanakkor a pártoktatás tankönyveiben is helyet kapott a filozófia. 1957-ben az ELTE-n, majd 1959-ben új tárgyként az összes felsőoktatási intézményben bevezették a tudományos szocializmust, melynek elődje az 1950-től oktatott A marxizmus–leninizmus alapjai nev ű stúdium volt, ami a gyakorlatban megegyezett az SZKP történetével. A „tud. szocos” oktatók képzése az ELTE-n indult 1960-ban. Először a nappali képzésen volt a hangsúly, majd 1968-tól átkerült az esti és levelező kiegészítő szakra. A hatvanas években megszülettek az első magyar nyelvű, szintetizáló tankönyvek a dialektikus és történelmi materializmusról. A tanítási gyakorlat fejlesztésére pedig a hetvenes évek 34Hanák 1979, 301–302., 308.; Kornai 2005, 92. Marx és Engels tévedéseinek felsorolása, rész letes elemzése nem tárgya írásomnak, alaposabb tájékozódáshoz lásd Kornai 2005, 92– 95. 35Szerdahelyi 1982b, 18.; T őkei 1984b, 74. 36Benda – Hamburger 2015, 46–47.; Kornai 2005, 92–93.; Mórocz 2017, 38. 37Hanák 1979, 297. 207
