Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
II. FEJEZET AZ MSZMP KB TÁRSADALOMTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK TÖRTÉNETE - II/1. A magyarországi szociológia és a politika viszonya
megalapozását szerették volna elérni, amelyhez szükség volt a szociológia módszerére is.66 A hatvanas években a cél az új, „marxista szociológia” kifejlesztése volt.67 A politikai vezetés egy része is határozott érdeklődést tanúsított a valóságfeltáró szaktudományos munka iránt, eltűrte a kutatásokat, sőt olykor támogatta is azokat.68 A hatvanas években a filozófia egyre inkább elveszítette a korábbi évtizedre jellemző elméleti-ideológiai primátusát, és ezzel összefüggésben a szociológia elfogadottsága egyre inkább erősödött. A tudomány népszerűsége a politikai szférán kívül még gyorsabban növekedett: a pártközpontba befutó jelentések már arról szóltak, hogy a szociológia „divattá vált”.69 A filozófiában figyelemreméltó jelenség volt ekkor a „marxizmus reneszánsza”, az 1945 után kanonizált szövegek újraértelmezése során használt fogalmi készletet és nyelvezetet azonban csak egy nagyon szűk értelmiségi kör használta. A társadalom szélesebb rétegeihez a szociológia (illetve részben a pszichológia) nyelvhasználata jutott el: ez volt az „ellenzékiség nyelve”, a hivatalos beszédmóddal szembeni ellendiskurzus. 70 A szociológia eredményeihez nagyon sokan hozzá tudtak szólni, akkor is, ha egyébként nem rendelkeztek megfelelő társadalomtudományi ismerettel,71 a filozófia kapcsán ez elképzelhetetlen volt. Ehhez természetesen az is hozzájárult, hogy a hatvanas években Magyarországon még nem alakult ki a szociológia sajátos szakmai nyelvezete és értelmezési kerete.72 Meg kezdődött Magyarország „újrafelfedezése”, a szociológia néhány év alatt hihetetlen népszerűségre tett szert,73 s vele párhuzamosan harminc év után a szociográfia is újraéledt. 74 A társadalom valós problémáit feltárni kívánó szociológusok tevékenysége egy idő után szembekerült a diktatúra működtetőinek érdekeivel. Néhány évig úgy tűnt, hogy a pártvezetésnek megfelel a Hegedüs András által bevezetett rendszer, tehát az, hogy a hatalom eltűri a szociológia létét, 66Takács 2008, 306. 67Gábor 1990, 120.; Kalmár 2014, 306. 68Aczél György például rendszeres jelentéseket kért Szántó Miklós Angyalföldön folytatott, a munkáscsaládok életkörülményeit feltáró kutatásáról, lásd Szántó 2006, 429. 69Kalmár 2014, 307–308. 70Kuczi 1992, 15–16. 71Héthy – Makó 1973, 25. 72Szabari 2010, 112. 73Szántó 1998, 273–274.; Szántó 2008, 159. 74Kalmár 2014, 312. 104
