Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
II. FEJEZET AZ MSZMP KB TÁRSADALOMTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK TÖRTÉNETE - II/1. A magyarországi szociológia és a politika viszonya
biztosítja a tudományos kutatás intézményi feltételeit, cserébe a kutatók megmaradnak a „hivatalos marxizmus” oldalán, és garantálják tudományuk folyamatos ellenőrizhetőségét.75 A szociológia azonban lassan elkezdte intézményesíteni az ellenzéket, a kommunista pártvezetés pedig mindenképpen szerette volna elkerülni a szovjet ideológia fellazulását. 76 Hegedüs András és munkatársai tevékenysége egyre jobban zavarta az MSZMP konzervatív vezetőit. Hegedüs személyével és közvetlen munkatársaival több problémájuk is volt: I. A legnagyobb gondot nyilvánvalóan a Hegedüs-féle kutatócsoport publikációi jelentették. Ezekben az írásokban a szerzők kritizálták a létező szocializmus számos jelenségét, a kezdeti időkben például a bürokratikus működést. Hegedüs tanulmánya, az Optimalizálás és humanizálás , 77 mely a Valóság 1965. 3. számában jelent meg, egy marxista szerz ő műve volt ugyan, s a Kádár-rendszer melletti kiállásként is lehetett olvasni, de a dogmatikus felfogású pártvezetőknél nagy elégedetlenséget váltott ki. Ráadásul ugyanebben a számban jelent meg Zsille Zoltán kiáltványa is, melyben független lapot követelt az egyetemi ifjúságnak. Hegedüst így még abban az évben leváltották a folyóirat éléről, de intézetvezetői pozícióját megtarthatta, sőt 1966-ban kinevezték a Közgazdaságtudományi Egyetem címzetes egyetemi tanárának, és a gazdasági reformot előkészítő egyik bizottság vezetője is ő lett.78 A következő években megjelent tanulmányaival azonban tovább folytatta „kritikai szociológusi” tevékenységét, s a gazdasági reform mellett már politikai reformokat is kívánatosnak tartott volna Magyarországon.79 Ezen írások tudományos értéke megkérd őjelezhető, viszont Hegedüs elvitathatatlan érdeme, hogy bátran nyúlt tabutémákhoz, és ezzel közvetetten hozzájárult a rendszer ideológiai bomlasztásához. 80 II. Hegedüs azzal is kiválthatta a pártközpont ellenérzéseit, hogy nem fogadta el 1962 végén a KSH elnöki székét, helyette az akadémiai szociológiai kutatócsoport megalakítását kérte. Ezzel a lépésével elérte, hogy ne legyen az MSZMP-vezetés lekötelezettje.81 Ugyanakkor a pártvezetés egy része úgy érezhette, hogy Rákosi egykori miniszterelnökét hiába fogadták 75Szabari 2010, 112. 76Kalmár 2014, 306. 77Hegedüs 2001. 78Csizmadia 1995, 26.; Zsille 1988, 54–55. 79Csizmadia 1995, 27. 80Szelényi 2015, 87. 81Szántó 2008, 13., 35., 87. 105
