Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A Ják nemzetség és monostoralapításai
nunk az oklevél által finoman megkülönböztetett kétféle jogi aktus között. Az előbbit ugyanis kéri a királytól, hogy adja a kedvezményezettnek, az utóbbit, mintegy saját hatáskörében adományozza, és a királytól csak megerősítést vár, a királyi adomány címe a megerősítés.103 A kés őbbiekben a patronátus és a birtokok története szétválik. Nézzük el őször a pornói uradalomhoz tartozó birtokokat. A szöveg szerint István a birtokokat iure he reditario birtokolta, az átírásban IV. Béla erről úgy ír, hogy „néhai szeretett atyánktól, András úrtól, Magyarország felséges királyától kieszközölt engedéllyel beöltözése előtt minden saját birtokát, mind az örökölteket, mind a jogos címen birtokoltakat az említett monostornak adta, atyánk kiváltságlevelével gondoskodva saját adományának megerősítéséről.” Ezt a szakirodalom úgy értelmezte, hogy mivel ősi birtokot vonnak el a nemzetség jogköréből, ráadásul Istvánnak mint kiskorúnak (adolescentulus ) nem volt teljes joga javai felől rendelkezni, ezért kellett a királyi beleegyezés.104 Mindkét oklevél szövege azonban láthatóan elmossa a birtokok eredeti jogcímét. István örökségként jutott birtokaihoz, tehát nem maga által szerzett javakról végrendelkezett. Az örökölt birtok lehetett ősi (akár a nemzetségőstől származó) is, amelyben az osztályos atyafiaknak is joguk volt, de lehetett egy-két generációval korábbi királyi adomány is, amely egyszeri öröklési aktus után már örökölt birtoknak minősült. Arról, hogy ez utóbbihoz a rokonságnak mennyiben volt köze, azaz mikortól minősült át egy adománybirtok ősivé, megoszlanak a vélemények. Anélkül, hogy az Árpád-kori birtokjog(ok) számos, mai napig megnyugtatóan nem tisztázott kérdéskörébe most belebonyolódnánk,105 megállapíthajuk: adataink egyér telműen arra utalnak, hogy amennyiben az egyháznak jutatott birtokban a rokonságnak joga volt, akkor erről lehetőleg nyilvánosan le kellett mondaniuk. Meg kellett szerezni a rokonok hozzájárulását ahhoz, hogy az ala-103Szentpétery regesztájában jól tolmácsolta a különbséget. (Reg. Arp. 364.) 104Kollányi 1906, 93–94. 105Más öröklési szabályok vonatkoztak a különböz ő eredetű birtokokra. Ősi nemzetségi birtok elidegenítéséhez elsősorban nem királyi beleegyezésre volt szükség, hanem a nemzetség öröklésre jogosult tagjainak hozzájárulására. Ilyen birtokban kezdettől fogva a birtokszerző ős valamennyi leszármazottjának volt joga. A királyi adománybirtok öröklését törvények szabályozták. Kálmán nevezetes (I/20.) törvénycikke értelmében a nem Szent István, azaz utódai adományai csak fiágon és a testvér ágán öröklődhettek. A későbbi gyakorlat a csak fiági öröklési rendet mutatja, a 12. század csak a lemenőknek engedett öröklést az adománybirtokban. Vö. Murarik 1938, 102.; Bónis 1947, 148. és 261. A királyi engedély kérése is elsősorban a királyi jog alá tartozó birtokok elidegenítése kapcsán fordul elő: R. Kiss 1932, 33. Vö. még az öröklésr ől Illés 1904, 93–97. A világi ingatlanvagyon elidegenítési, adományozási és örökösödési jogának sajátos hazai alakulásáról az addigi irodalom összegzésével: Kumorovitz 1963, 16–20. 53
