Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A Ják nemzetség és monostoralapításai
ségük neve úgy látszik, nem tér el az ő nevüktől”.71 Felt űnhetett tehát, hogy a Jákok nem a nemzetségős nevét viselik, amint ez más esetben megszokott volt. Kézai a jövevény előkelők között a 79. fejezetben említi a nemzetség ősét: „Ezután jött Wasserburgból Vecelinus comes. Ő ölte meg Koppány herceget Somogyban. Leszármazottait Jákiaknak mondják.” A krónikáknak ezt a megállapítását csupán egyetlen érv támogatja, mégpedig az, hogy a Jákok között a 13. században feltűnően sokszor szerepel a Márton név – csak a Jákmonostori főágnál három egymást követő generációban –, amely a krónikakompozíció egy másik helyén Vecellin egyik utódának neve is. Ennek a szöveghelynek – amely részletesen elmeséli Koppány és Vecellin harcát – a keletkezési idejét és megírásának célját a krónikakutatás elfogadhatóan tisztázta. Ez az egyetlen részletes híradás ugyanis a régi krónikában Szent István uralkodásának kezdetéről. A 64. fejezet szerint a király a Koppány „elleni egész hadseregének fejévé és vezetőjévé Vecellint nevezte ki, egy német származású jövevényt, aki [...] miután megölte Koppányt, Szent Istvántól bőséges adományokat kapott.” A fejezet végén a szerző egy genealógiai leszármazást is közöl: „Vecellin nemzette Radit, Radi pedig nemzette Miskát, Miska pedig nemzette Kupánt és Mártont” – amellyel leleplezte Vecellin bőséggel ecsetelt érdemeinek célját. Karácsonyi János a krónikabeli Kupánt azonosította az oklevelekben is szereplő Koppány Szent László-kori udvari jegyzővel, aki utóbb püspökként halt meg 1099-ben. Kállay Ubul ennek nyomán ezt a Koppányt tette meg a krónikarész, illetőleg az ősgeszta írójának, nézetét Hóman Bálint és Gerics József is elfogadta. Györffy György is benne gyanítja a Koppány elleni harc elbeszélésének forrását, de Koppány személyében inkább a családi emlékezet közvetítőjét veszi számításba.72 Így válik teljesen érthet ővé a krónikaíró Vecellint előtérbe állító egyedi nézete, ugyanis az eseményekkel egykorú pannonhalmi kiváltságlevélben a király Hontot, Pázmányt és Orcit nevezi meg fővezérként, Vecellinről mit sem tud. A minden bizonnyal a Koppány elleni harcban „csak” résztvevő Koppányölő Vecellint tehát krónikaíró dédnagyapja tette fővezérré. Arról azonban nem szólt, hogy Vecellin hol kapott jutalomból birtokokat és generatio jának mi volt az akkori 71Krónikakompozíció: Ascendit quoque de Bauaria Vecellinus videlicet de Wazunburg, qui cum Sancto Stephano in Symigio Cupan ducem interfecit. Capitaneus enim exercitus extitit illo die. Ex istis Iako nascitur principium et origo... Istorum namque generatio ab istis nominibus distare non videtur. SRH I. 296; Kézai: Postmodum intrat de Wazurbuirc comes Vecelinus. Hic Cupan ducem in Simigio interfecit. Istius generatio de Iaki dicti sunt. SRH I. 189. Az itt és az alábbi akban idézett magyar fordítás Bollók János munkája. (Bollók 1984, 196., 158.) 72Karácsonyi 1900–1901, 697.; Kállay 1915, 23.; Hóman 1925, 3.; Gerics 1961, 8.; Györffy 1993, 185–186. 40
