Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A Ják nemzetség és monostoralapításai
közli, hogy ezt az összeget meg is kapta, amikor a német uralkodónál járt követségben (quas cum inlegacione domini Regis Romanorum iuerat, Se dixit recepisse). 67 Az esetlegesen fennmaradt információ arról tanúskodik, hogy a királyi politika az 1270-es években is foglalkoztathatta a Ják nemzetség főágának előkelő tagjait, még akkor is, ha nem viseltek országos méltóságokat. A nemzetség eredete és eredethagyománya A történeti köztudatban megszilárdult nézet a Ják nemzetséget a Koppányt legyőző Vecellin lovagtól származtatja.68 Ez a vélemény a krónikás hagyományra megy vissza, és mint látni fogjuk, csupán egy legenda, amely igazsága ellen több érv szól, mint mellette, de van némi támpontunk arra, hogy a legendaalakulást milyen tényezők befolyásolhatták. A 14. századi krónikakompozíció úgynevezett advena-listájának azt a részét, amelynek keretében a Ják nemzetség eredetéről is olvashatunk, a krónikakutatás az V. István-kori történetíró – Györffy György azonosítása óta Ákos nembeli Ákos mester – személyéhez köti.69 Az ő munkáját kivonatolta, illetőleg dolgozta át Kézai Simon 1282-1285 között írt hun-magyar krónikájában. Kézai módosításai Kristó Gyula szerint főként az idegen eredetű előkelők megítélését érintették. Míg Ákos mester eredeti listája pozitív szemlélettel írt házasságokkal létrejött asszimilációjukról, Kézai már nem.70 A Jákokat il lető információn azonban a jelek szerint nem változtatott, csupán némileg rövidített rajta. A krónikakompozíció 40. fejezetében tehát a következőket olvashatjuk: „Vecellin szintén Bajorországból kelt útra, tudnillik Wasserburgból. Somogyban Szent Istvánnal együtt ő ölte meg Kupán herceget, azon a napon ugyanis ő volt a sereg fővezére. Tőle származik és ered a Ják nemzetség.” Figyelemre méltó, hogy a következő, 41. fejezetben, amelyben Hont és Pázmány nemzetségéről beszél a szerző, megjegyzi: „az ő nemzet-67HO III. 35. 68Jó példák rá: Karácsonyi 1900–1901, 697; Keszei 1967, 194. számba veszi a Jákok birtokait, megállapítja, hogy a helynevekből következtethetően ezek jó része „mindenképp honfoglaláskori vagy legalábbis igen korai megszállást jeleznek”. Mindez nem akadályozza abban, hogy a nemzetséget Wasserburgi Vecellin bajor lovagtól származtassa, annak ellenére, hogy felismerte: a Gutkeled, Héder, Hont-Pázmány jövevény nemzetségekkel szemben „Vencellin esetében gyökeres rendhagyás történt. Ivadékai az ősi magyar Ják névről nevezik magukat Ják nembelieknek, Vencellin neve hadvezéri tette ellenére — nem tudni miért — nem maradt fenn egy földrajzi névben sem”. (Uo. 192.); Almási 1994, szerint csak a nemzetség bajorországi származása vehető biztosra. Magyar Z. 1998, 162. 69Györffy 1993, 152–180.; Horváth 1954, 343–345.; Mályusz 1971a; Szovák – Veszprémy 1999, 743., 754.; Vö. Szovák 1994. 70Kristó 1990, 441. 39
