Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A Ják nemzetség és monostoralapításai
tokot nemcsak ősi örökségként, hanem vére ontásával szerzettként is bírhatja a továbbiakban, amely a IV. Béla idején elszenvedett sérelem kárpótlása volt. Az 1260-as évekbeli apa-fia közti polgárháborúban Csépán az ifjabb király táborában találta meg a helyét, ami a Jákok korábbi évekbeli politikai mellőzöttségének és IV. Béla Zlaudus elleni haragjának egyenes következménye volt. Később a Csák nembeliek vezette főúri csoportosulás tagjaként szerzett bárói méltóságot mint pohárnokmester (1274 november 27. – 1275. június 4.), ezt követ ően kétszer (1276, 1279) rövid ideig vasvári ispán. Úgy tűnik, 1282-ben még harcolt a visszavonuló kunok ellen, ezután már nem említik.65 Feltehet ően halála előtt (nos in articulo mortis essemus ), va lamikor az 1280-as években keletkezett saját, Rohoncon kelt végrendelete, amelyet „felesége és mindenki más jelenlétében, aki ott volt” tett meg. Ebben, távoli nemzetségbeli rokonainak, Ábrahám fia Baksának „végtelen szeretetéért” és Pósa fia Csépánnak „születésétől kezdve neki tett szolgálataiért” átengedte sömjéni portio ját, valamint Gyöngyöst ő és Véged nevű falvait.66 A monostoralapító Márton ispán testvérének, Jakab comesnek két fiáról hallottunk a fönti események tárgyalásakor, István csak 1259-ben szerepel, testvére Bertalan ez említés mellett azonban még egy figyelemreméltó adattal gazdagítja a rokonság történetét. Amikor 1281-ben a pozsegai káptalan előtt eladta Valkó megyei Paka faluját 70 dénármárkáért, az oklevélben predicti Bele regis avi nostri de facto, non de iure, propter quod non suffragantibus vel precedentibus eius meritis sed sola iuris equitate sibi restituenda fuerat et reddenda. HU-MNL-OL-DL 99900. – Urk. Burg. II. 40–42. (61. sz.) – Reg. Arp. 2389. Az oklevél nem teljes (az arenga egésze és a dispositio egy része hiányzik); magyar fordítása: Kun László emlékezete 58–60. (Sz. Galántai Erzsébet munkája). A narráció magyar fordítása külön is megjelent: Középkori históriák oklevelekben 79–80. Elkerülte a kutatók figyelmét, hogy az oklevél Szentmihály tartozékai között egy várat is említ. Kitűnő példája ez a váruradalmak kialakulását megelőző időszak „falu + a (névtelen) vár mint tartozék” jogi képletének. Engel 1987, 12. Úgy tűnik, sem a rohonci, sem a vörösvári várral nem azonosítható, hanem egy később elpusztult erősség. Későbbi története alább még szóba kerül. 65Egy 1289-es királyi oklevélben szerepl ő Csépán comest minden bizonnyal azonosíthatunk a Ják nembeli főúrral. IV. László ugyanis Vejtei Sebestyénnek szóló adománylevelét többek között azzal indokolja, hogy egyik közeli rokona a visszavonuló kunok ellen harcolva esett el, az ura, Chepanus comes kíséretében. Nem ismerünk másik ilyen nev ű főurat ebben a korban, aki familiárisokkal rendelkező dominusként szóba jöhetne. Arra, hogy az eseményt az 1282. évre vonatkoztassuk: Zsoldos 1997b. Tisztségeire lásd még Zsoldos 2011, 294. 66HU-MNL-OL-DL 47783. (Múzeumi Törzsanyag, Jankovich). Az év nélküli oklevelet dátum nélkül közölte: Kubinyi, Árpádkori oklevelek 169.; Wenzel X. 451.; legújabb kiadója pedig 1259-1273 közé datálta: Urk. Burg. II. 47–48. (69. sz.); Karácsonyi 1900–1901, 707. a végrendelkezést 1277 tájára tette, az akkor ismert utolsó említés utánra. Csépán halála mindenképpen 1292 előtt következett be, ugyanis ez évben említik a korábban szintén Csépán tulajdonában levő Monyorókerék (valószínűleg) királyi várnagyát, Hertueg fia Wernhartot, aki a németek elleni érdemeiért királyi birtokadományt is nyert. Urk. Burg. II. 241–242. (351. sz.), 269–270. (388. sz.). Az oklevél tehát 1282-1291 között íródott. 38
