Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)

Típustörténet és ikonográfia

11. Agnus Dei-1 ábrázoló bronz inedaillon „Adalbertus rex” nevével, Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum A királyi idézőpecsét típusával kapcsolatban ezen a helyen érdemes kitérnünk egy közelmúltban felbuk­kant, Agnus Dei képet ábrázoló és köriratában a talá­nyos Adalbert király névvel (Sigillum Adalberti regis) jelzett bronz medaillon problémájára (11-12. kép).70 Azért is foglalkoznunk kell ezen a helyen a tárggyal, mert királyi idézőpecsétként való értelmezése túlságo­san sok kérdést hagyott nyitva. A kutatók figyelmét elsősorban a feliratban szereplő „Adalbert király” sze­mélyének azonosítása kötötte le. A szokatlan névhasz­nálat elvileg megfeleltethető a magyar uralkodók kö­zött négy személy által viselt Béla névnek.71 Figyelem­be vették mind a négy Béla nevű magyar uralkodót, noha az ismert források egyedül I. Bélát nevezik ese­tenként Adalbertnek, ám éppen őt tekintik bizonyosan kizárhatónak a lehetőségek köréből.72 Nem kerülte el 70 Állítólag Nyírcsaholyban találták, s az 1980-as években került kacskaringós úton a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe, ahol ma is őrzik; ltsz. Ö/1.83.3. 71 DMA 1, 162, 167. 72 A bronzkorongot elsőként publikáló Kubinyi András körültekintő ikonográfiái, epigráfiai és történeti v izsgálódás után III. Béla személye mellett döntött: Kubinyi 1984. A tanulmány aktualizált újraközlése: Kubinyi 1999, 330-331. Györffy György a figyelmet az a körülmény, hogy az Agnus Dei-kép önmagában nem ismeretlen a magyar királyi reprezen­tációban. III. András korában egy7 ellenpecsétként használt királyi gyűrűn tűnik fel (Kát. 47.), pénzérmé­ken azonban már jóval korábban, II. András korában,73 hasonlóképpen utódja IV. Béla idején is használatban volt,74 leggyakrabban mégis III. András pénzeiről,75 de Károly Róbert korából is ismerjük.76 A 13. század­ból Agnus Deit ábrázoló pecsétgyűrű egy7 egész soro­zatra való maradt fenn.77 A datálás szempontjából te­elsősorban az Isten báránya-téma biblikus, teológiai tartalmából kiindulva gondolt a megvakított, „szenvedő” király, II. Béla személyére: Györffy 1998, 77-80. Lovag Zsuzsa a Nemzeti Múzeum bronzöntvény-katalógusában az Agnus Dei-íbrázolások népszerűsége miatt a 13. század első harmadára datálta a darabot, tulajdonosaként IV. Béla ifjabb királyt (1214-1235) jelölte meg: Lovag 1999, 85, 212. sz. Legutóbb egy kiállítási katalógus illusztrációjaként jelent meg. A képaláírás szerzője Kubinyi András meghatározásához tért vissza; ld. Királylányok messzi földről, 146. 73 CNH I, 208; Huszár 245-246, 285. 74 CNH I, 229, 231; Huszár 294, 296. 75 CNH I, 364-368; Huszár414-418. 76 CNH II, 43; Huszár 483. 77 Lovag 1980, 226-227, 3/1-7. kép. 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom