Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)
Típustörténet és ikonográfia
11. Agnus Dei-1 ábrázoló bronz inedaillon „Adalbertus rex” nevével, Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum A királyi idézőpecsét típusával kapcsolatban ezen a helyen érdemes kitérnünk egy közelmúltban felbukkant, Agnus Dei képet ábrázoló és köriratában a talányos Adalbert király névvel (Sigillum Adalberti regis) jelzett bronz medaillon problémájára (11-12. kép).70 Azért is foglalkoznunk kell ezen a helyen a tárggyal, mert királyi idézőpecsétként való értelmezése túlságosan sok kérdést hagyott nyitva. A kutatók figyelmét elsősorban a feliratban szereplő „Adalbert király” személyének azonosítása kötötte le. A szokatlan névhasználat elvileg megfeleltethető a magyar uralkodók között négy személy által viselt Béla névnek.71 Figyelembe vették mind a négy Béla nevű magyar uralkodót, noha az ismert források egyedül I. Bélát nevezik esetenként Adalbertnek, ám éppen őt tekintik bizonyosan kizárhatónak a lehetőségek köréből.72 Nem kerülte el 70 Állítólag Nyírcsaholyban találták, s az 1980-as években került kacskaringós úton a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe, ahol ma is őrzik; ltsz. Ö/1.83.3. 71 DMA 1, 162, 167. 72 A bronzkorongot elsőként publikáló Kubinyi András körültekintő ikonográfiái, epigráfiai és történeti v izsgálódás után III. Béla személye mellett döntött: Kubinyi 1984. A tanulmány aktualizált újraközlése: Kubinyi 1999, 330-331. Györffy György a figyelmet az a körülmény, hogy az Agnus Dei-kép önmagában nem ismeretlen a magyar királyi reprezentációban. III. András korában egy7 ellenpecsétként használt királyi gyűrűn tűnik fel (Kát. 47.), pénzérméken azonban már jóval korábban, II. András korában,73 hasonlóképpen utódja IV. Béla idején is használatban volt,74 leggyakrabban mégis III. András pénzeiről,75 de Károly Róbert korából is ismerjük.76 A 13. századból Agnus Deit ábrázoló pecsétgyűrű egy7 egész sorozatra való maradt fenn.77 A datálás szempontjából teelsősorban az Isten báránya-téma biblikus, teológiai tartalmából kiindulva gondolt a megvakított, „szenvedő” király, II. Béla személyére: Györffy 1998, 77-80. Lovag Zsuzsa a Nemzeti Múzeum bronzöntvény-katalógusában az Agnus Dei-íbrázolások népszerűsége miatt a 13. század első harmadára datálta a darabot, tulajdonosaként IV. Béla ifjabb királyt (1214-1235) jelölte meg: Lovag 1999, 85, 212. sz. Legutóbb egy kiállítási katalógus illusztrációjaként jelent meg. A képaláírás szerzője Kubinyi András meghatározásához tért vissza; ld. Királylányok messzi földről, 146. 73 CNH I, 208; Huszár 245-246, 285. 74 CNH I, 229, 231; Huszár 294, 296. 75 CNH I, 364-368; Huszár414-418. 76 CNH II, 43; Huszár 483. 77 Lovag 1980, 226-227, 3/1-7. kép. 18