Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)
Bevezetés
BEVEZETÉS A latin sigillumnak megfelelő pecsét szó jellemző példája a gazdag jelentéstartalmú fogalmaknak. A számos szinonimával rendelkező sigillum a pecsét negatív vé- setét tartalmazó prototípusra, a tipáriumra és a sok példányban előállított pecsétnyomatok megnevezésére is használatos volt, amint középkori oklevélszövegekre hivatkozva a 18. századi magyar történész, Pray György megjegyezte.1 A terminológiai és jelentésbeli sokágú ság a pecsétek formális jegyeire, anyagára, színére, alkalmazási módjára is érvényes. Az imago és figura szavak felbukkanása egykorú leírások kontextusába ágyazta azt is jelzi, hogy a középkori pecsétek, köztük mindenekelőtt az uralkodói pecsétek, nemcsak a feudális jogrend praktikus hitelesítő eszközei, az oklevélnek „örök időkre” hitelt szavatoló signumok voltak, hanem egyúttal figurális ábrázolások, különféle jelek és uralmi jelvények tudatosan szerkesztett, jelentéshordozó kompozíciói. Emiatt, valamint kivitelezési kvalitásuk és vizsgálható stílusjegyeik miatt a középkori pecsétek művészettörténeti vizsgálatra alkalmas tárgyak, művészeti alkotások. A pecséten megjelenő emberi figurát a középkori képdoktrína fogalmaival az ábrázolások azon csoportjához sorolhatjuk, amelynek feladata nem a személyekre és történeteikre való emlékeztetés (memória rcrum gestarum), hanem az ábrázolt személyeknek a similitude által felkeltett és sajátos erővel felruházott megjelenítése, reprezentációja. A trónuson ülő, uralmi jelvényekkel ellátott király maiestas-képe az uralkodói pecséteken a similitude erejét sugárzó hivatali portré, az uralkodó különleges jelenlétének hordozója, represen- tatie spéciéi.2 A pecsétportré lényegét tekintve több, mint heraldikai absztrakció, Hans Belting szavával nem a „test jele”, hanem a „test képe”.3 A középkori szokásjog is ismerte azt a különös kapcsolatot, ami a kép és az ábrázolt között fennáll. A valóságos hatalom olyan módon is formát öltött a pecséten megjelenő imagé- ban, hogv még a fejedelmet megillető tisztelet, illetve az erre vonatkozó cercmoniális viselkedésmód is átsugárzott a képet hordozó tárgyra, a pecsétre, mint mű1 In regem nostrorum chartis hciec fere usurpata reperi: character, titulus, sign um, privilégium, imago, figura, item hulla, ut in operis dccursum patchit. Annuli rarior est mentit). Saepe ctiam ipsém typarium, see instrumentum, pro sign an do adhiberi solitem, nomen sigilli obtinet. Pray, 2. 2 A skolasztikus kifejezés értelmezéséhez: Hauch 1900, 23. 3 licit ing 2003, 133. vészed médiumra.4 Nem véletlen, hogy a 13. század első felében Robert Grosseteste a művészi forma és a benne testet öltő művészi idea viszonyát teológiai összefüggésbe illesztve a pecsétnyomó és a pecsét hasonlatával világította meg.5 Az attribútumok, jelvények és feliratok segítségével értelmezett és azonosított, középkori hivatali ideálportré a korszak vége felé a simili- tudo-e\x alapján individuális portré-ábrázolássá, „élet után ábrázolt” arcmássá ( visage centrefait au vif) alakul, amint Berry hercegének 1412-es kincsleltárát fogalmazó írnok ura arany pecsétnyomójáról fontosnak tartotta megjegyezni.6 * A pecsét tulajdonosának szimbolikus jelenléte, hatalmának közvetítése a legérzékletesebben természeten az idézőpecsét felmutatásánál érvényesült/ A királyi pecsét hordozója számára a pecsét olyan jel vagy szimbólum volt, amelynek segítségével a küldője akaratát közvetítette, ura tekintélyét és hatalmát testesítette meg.8 A közvetítő eszköz a pecsét, amelyen a király képe látható. Magyarországon Szent László I. törvénykönyve óta ennek az elvnek megfelelően a királyi pecsét számára deklaráltan is tiszteletet követeltek, a pecséttel szemben tanúsított tiszteletlenségért (. sigillum sperne- re) pénzbüntetés járt.9 * A király pecsétjének szinonimája a 12. század első felének magyarországi oklevélnyelvezetében esetenként a „királyi kép” (regal is image).n) II. Géza korában a királyi felség pecsétjének (sigillum regie maiestatis) nevezik az uralkodó pecsétjét.11 * A király ké4 A középkori pecsétek mcgáldásának, csókkal illetésenek, ünnepélyes fogadásának magyarországi eseteiréíl: Kolosodn - Óvári, II/2, 84; Kumorovitz 1944, 361. 5 De unica forma omnium. Ide vonatkozó szemelvényeit közli: Assento 1903, 173. A szöveghelyet középkori pecsétek értelmezéséhez alkalmazza: Marosi 1982, 19. 6 Item un signet d'or tie est le visage de Monseigneur coutrefait au vif Idézi\ Ewald 1914, 183. A nemcsak királyi pecséthasználatban megjelenő idéz.éípecsétek forrásairól és emlékeiről Id. Hajniit 1899, 7; Jakebovich 1933\ Kumorovitz 1993, 16-20. 8 Reumann 1973, 204-205; Vő. Kubinyi 1999, 325. 9 Si tjeis autón regis sigillum seper aliqucm proiciens et ipse in curiam venire neglexerit, radonéin perdat ct quinque pensas persolvat... Závodszky 1904, 165. 111 Az 1 137 es pannonhalmi templomszentelési oklevélben: impressionem regalis imaginis. CAH, 51. Egy évvel később a pannonhalmi apátság salai földjeinek ügyében kiadott oklevélben: ...nostre regalisymaginis impressionem. MonStrig I, 99. 11 1 152: ...hac sigillo regie maiestatis mindéit. Veszprémi kápt. M. lt. Kccl. et Capit. 3. (DE 200613.); CAH, 61. 9