Á. Varga László (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 17. Békés-, Bihar-, Csanád-, Szatmár vármegyék, Kővár-vidék levéltárai és egyéb magyarországi levéltárak fondjai. Repertórium (Budapest - Bukarest, 2017)

MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára

A levéltárban külön tárolták a nemesi iratokat: az országos és megyei deputatiók jelentéseit, a nemesi végrendeletek lajstromát, az 1807. évi örökvallásokat, az 1787. évi népszámlálást, az 1804. évi népesség és 1809. évi nemesi összeírásokat. Itt voltak a szatmáriak és a nagybányaiak kérelmei, az elhunyt főszolgabírók (Kölcsey István, Betsky Antal) és a magvaszakadt nemesek iratai. Ez utóbbiakat addig őrizték, míg a gyámoknak át nem tudták adni.39 A rendezett iratokon kívül egy ócska ládában reponálhatatlan irattöredékek is voltak. Megtalálhatóak voltak a szekrényekben a katonai regulamentumok, az 1751. évi megyebeli tisztviselők esküformulái, különböző brosúrák a tűzvédelemről, a pestisről, a Széchenyi által a Magyar Múzeumnak ajándékozott régi pénzek leírása három kötetben. Híven őriztek még többek között 4 zászlót tokban, egy pantallért, valamint vármegyei hiteles mértékeket és egy érvénytelenített pecsétet is.

1823-ban a levéltárat az új regisztrátor, Lentsés István vette át. Ekkor már az „ újabb vagy juridicum archivum ’’-ban feltüntették a Vályi András által Szatmár vármegyéről és Magyarországról készített leírás töredékét, valamint voltak vízi iratok, orvosi jelentések, nagybányai, szatmári céhiratok, különböző nyomtatványok, hiteles aláírás minták, árvaszéki iratok, illetve külön őrizték „az archívum állapottyát tárgyazó tudósításokat. ”

1829. július 1-jén földrengés rázta meg Nagykárolyt és környékét. A vármegyeháza is megrongálódott.40 A levéltár átköltöztetésére bizottságot hoztak létre. 1829. november 5-én Csomay Pál alispán, Kolos József táblabíró, Kende Zsigmond fószolgabíró és Kölcsey Ferenc vicenótárius vette számba a levéltár anyagát, ami a korábbiakon kívül magába foglalta az 1823. évi tisztújításra készített szavazóládát és a 410 kötetes, Trattner János Tamás pesti nyomdász, kiadó, könyvkereskedő által adományozott könyvgyűjteményt is.41 1831-től, Kölcsey Ferenc főjegyzősége idején a mutatót elenchus helyett betűrendes lajstromnak nevezték el, illetve a fősorozatokat és a hozzájuk tartozó fasciculusokat is magyar névvel jelölték.

Az 1838. augusztus 24-én kezdődött közgyűlésen - minthogy sokáig nem volt a vármegyének levéltámo- ka és a munka így felszaporodott - küldöttséget neveztek ki, amely Endrédy Lajos lajstromozónak42 adta át a szekrényekben és az azok tetején lévő archívumot. Ekkor már a levéltár iratai között volt „ negyvenhárom eredeti czimeres nemes, részint adományos ” levél.43

A szabadságharc után ahogy modernizálódott a közigazgatás rendszere, nagy változásokat élt meg a levéltár is. 1876-ban Szatmár megye levéltárába olvasztották Kővár-vidéke levéltárát.44 Még ez év decemberében a 254 sz. vármegyei határozat alapján a szatmári iratok közül az 1724-1849. évek között keletkezett bűnügyi

39 A Mészáros árvák levelesládáját a gyámnak, Kende Pál árváinak levelesládáját a gyámi számadásokkal pedig a vizsgáló küldöttségnek adták ki a levéltárból.

40 1834-ben újabb földrengés rázta meg Nagykárolyt, tovább rongálva a megyeházát. Ekkor felmerült a Szatmárnémetibe való átköltözés lehetősége is, de 1838. szeptember 9-én a közgyűlés úgy döntött, hogy küldöttséget nevez ki a nagykárolyi új megyeháza tervének kidolgozására, ahol a levéltár is „csinos és jó elhelyezést" kaphat. L. MNL SzSzBML IV. A. 501/a. 1838. szeptember 9., 2828. bejegyzés.

41 A Kölcsey Ferenc által Kossuth Lajosnak írtak szerint a könyveket Trattner táblabírává választása után adományozta a vármegyének. Minden nyomtatványából küldött egy-egy példányt, és így gyűlt össze több mint 400 könyv. „Nyilván az öpéldája is ösztönözte a megyei rendeket arra, hogy 1835 májusában részvények jegyzésével teremtsék elő a további könyvvásárlásokhoz szükséges pénzalapot. ” Kölcsey a könyvtár fejlesztéséhez 1836-ban még 30 könyvet vásárolt. L. Csorba Sándor: Adalékok Szatmár megye reformkori szellemiségéhez. Irodalomtörténeti Közlemények, 2005. CIX. évfolyam 4—6. szám 574. http://itk.iti.mta.hu/meg- jelent/2005-46/csorba.pdf, Lekérdezés: 2015. 12. 12., továbbá Kovács Kiss Gyöngy: Szatmár vármegye könyvtára 1829-ben. In: Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének 80. évfordulójára. Szerk.: Kovács András-Sipos Gábor-Tonk Sándor. Kolozsvár, 1996. 295-324.

42 Endrédyt az 1838. augusztus 24-i ülésén nevezte ki Vécsey Miklós főispán. MNL SzSzBML IV. B. 501/a. 1838. 2190. bejegyzés.

43 Előfordult, hogy a 18. vagy 19. századi ügyiratokhoz hiteles oklevelet csatoltak, így pl. egy 1826-ban lezárult hagyatéki ügyhöz tizenegy darab 13-15. századi, egy 1836-ban lezárt perhez pedig 1366-ban és 1425-ben keletkezett oklevelet csatoltak. L. Szatmár vármegye levéltára/Fondul „Prefektura Judeţului Satu Mare”, 1402-1919. Összeáll.: Kiss András-Lucia-Augusta Serdan-Henzsel Ágota. Nyíregyháza-Cluj-Napoca, 2000. 92, 95. http://library.hungaricana.hu/hu/view/SZSM_Seg_02/?pg=ll&layout=s Lekérdezés: 2015. 12. 15.

44 „Az 1876-os megyerendezés során, az 1876: XXXIII, és az 1877: II. törvénycikkek alapján Kővár-vidék keleti része Doboka nagy részével és Belső-Szolnok vármegye egészével Szolnok-Doboka vármegye néven egyesült, míg nyugati fele Szatmár vármegye része lett. Kővár-vidék jegyzőkönyvei 1668. évvel kezdődtek. ” Kővár-vidékről ld. Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemesi közbirtokosságok a Kővár-vidéken. Vallomásos összeírás 1803-ból. Monumenta Muzeologica 1. Kecskemét, 2007.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BACS_Sk_monumental/?pg=23&layout=s&query=SZO%3D%28b%C3%81NKI N%C3%89%20%29 Lekérdezés: 2015. 12. 12.

252