Á. Varga László (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 17. Békés-, Bihar-, Csanád-, Szatmár vármegyék, Kővár-vidék levéltárai és egyéb magyarországi levéltárak fondjai. Repertórium (Budapest - Bukarest, 2017)
MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára
periratokat, az 1850-1860. évi ügyészségi iratokat, az 1850—1854. évi rendőrségi iratokat és az 1850-1854. évi járásbírósági bűnügyeket teljesen kiselejtezték.45 Az 1850-1860-as Kővár-vidéki iratok 1880-ban történt majdnem teljes megsemmisítéséről az alispán 1895-ben a minisztériumnak írott, s újabb selejtezést bejelentő levelében számolt be.46 A selejtezésre azért volt szükség, mert az újonnan beszállított iratok nem fértek el. A munka során azonban - mint később hangsúlyozták - kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy „ a történelmi becsű vagy magánosok viszonyaira vonatkozó iratok" ne sérüljenek. Az államtitkárhoz felterjesztett selejtezési tervben lévő tételek közül pedig azokat, amikhez nem kaptak engedélyt, visszatartották.47 1898. szeptember 12-én már az új levéltámok, Bilkei Gorzó Bertalan teijesztette be az újabb, 1900-ban kiselejtezendő aktákról felvett kimutatást. Kovács Mihály levéltári díjnok, aki 1899. július 1-től vett részt a levéltár rendezésében, azt írta az alispánnak, hogy a poros iratok rendezésében se rab, se hajdú segítségére nem volt, „ egy rend ruhámat teljesen tönkre tettem. ” Mivel a hivatalos órán túl Gorzó levéltárossal túlórában is dolgozott, kérte, hogy illő jutalomban, 40 koronában részesítsék.48 A selejtezések lezárását és a rendezést követően a levéltár megfelelő körülmények közé került. A szakszerű kezelésről Gorzó gondoskodott. Komáromy Antal tapasztalata szerint egy tágas, nagy, világos, száraz, tűztől és betöréstől védett teremben őrizték az iratokat fehérre festett, fiókos, zárt nagy szekrényekben. Itt volt csaknem az „ egész történeti levéltár ” anyaga, valamint külön szekrényben voltak a hagyatéki és peres iratok, továbbá a szatmári és a régi Kővár-vidéki nemességre vonatkozó nobilitáriák. A levéltámok külön dolgozószobájából nyílt a nagyterem, a könyvtár, ekkor már 4426 kötettel. Itt volt az a vasláda, amelyben a 67-re gyarapodott eredeti armális mellett őrizték az Árpád-kori oklevélmásolatokat, többek között a Kölcsey család 1344. évi adománylevelét hiteles átiratban, valamint Báthori Gábor és I. Rákóczi György fejedelem adománylevelét, továbbá Ecsed, valamint Gyarmat 1608. évi pecsétnyomóját. „A levéltár tudományos értékére, illetve történeti becsére nézve - mivel részletekbe nem bocsátkozhatom, általánosságban csak azt jegyzem meg, hogy harmadfélszázad leforgása alatt Bocskay, Bethlen és a Rákócziak támadásától fogva a majthényi mezőn keresztül a világosi katasztrófáig alig van nagyobb jelentőségű országos esemény, melynek a levéltárban beszédes emléke ne maradt volna. Ezek a néha dicsőséges, többször fájdalmas és szomorú emlékek a levéltárakat - az én szememben — templomokká emelik, hol a nemzet és családi szent hagyományok oltári tüze ég” - írta Komáromy a 20. század elején.49 A trianoni döntés értelmében Nagykároly, így a vármegyeházán lévő levéltár is, román fennhatóság alá került. Gorzó Bertalan két évtizedes munka után 1921-ben az alábbi iratokat adta át a román prefektúrának: 16-20. századi iratok, közgyűlési jegyzőkönyvek, 16-19. századi törvényszéki iratok, továbbá a 19. század Kővár-vidéke levéltáráról: „A vidék levéltára 1848-ban Nagy Somkuton volt, de midőn ez év őszén Katona Miklós vezérlete alatt levő ujoncz hadsereget Urbán Deésről kiverte. Katona a vidék levéltárát november 26-27-ike közt saját cserepes kőházába Sáros- Magyar-Berkeszre szállította át. Az őt Retemeteig üldöző Urbán hordáival házát fegyujtatta s a levéltár benne hamuvá lett s egy darabka sem maradt belőle. 1850-ben nagyajtai Kovács Istvánt bízta meg az akkori osztrák kormány a levéltár ujjáalapitásával, ki hosszas alkudozás után az ügyvédektől s a volt tisztviselőktől a nálok megmaradt hivatalos iratokat egybegyüjtögette, de valameny- nyi közt legfontosabb iratgyüjteményt Hosszú Lászlótól, a volt főjegyzőtől kapta, ki hivataloskodása ideje alatt minden törvénykezési, perlekedési ügyekből s egyszóval minden tárgyból kivonatot készített s egész terjedelmében leírta a válaszokat, határozatokat s az erre hozott Ítéleteket, s hitelesíttetvén a maga számára, ezeket adta át sok rábeszélés folytán, - mivel Urbántól életét ő is csak szaladással mentette meg, - az újonnan keletkezett levéltár számára. Az ezután összegyüjtögetett levelek képezték levéltárát, mely a vidéknek Szolnok-Doboka- és Szathmármegyébe való olvasztása után ez utóbbi megye levéltárába helyezték el. ” Szolnok-Doboka vármegye monographiája. Szerk.: Borovszky Samu. http://mek.niif.hu/04700/04755/html/index.html Lekérdezés: 2015. 12. 12. 45 Föglein Antal: A vármegyei levéltárak a XIX. század első felében Levéltári Közlemények, 31. 1960. 175-204. http://library.hungar- icana.hu/hu/view/LeveltariKozlemenyek_3 l/?pg=194&layout=s” Lekérdezés: 2015. 12. 12. 46 MNL SzSzBML IV. B. 757. 6. d. I. 583/1896. 47 A Hitetlen helyiségekben Horváth József levéltámok véleménye szerint dolgozni csak tavasztól őszig lehet, így 1896. júniusában kezdődtek el a munkálatok. A selejtezésre bizottsági tagnak Hegedűs József mellé id. Zanathy Mihály volt királyi ügyészt és Szabó Antal ügyvéd nagybirtokost, az önsegélyező népbank jogtanácsosát nevezték ki, „kiknek társadalmi múltuk garanciát adott arra, hogy a vármegye féltett kincsének rendezését, a levéltár selejtezését bizton úgy tárgyösmeretüknél mint avatottságunknál fogva kezeinkbe tehette. ” A két utóbbi azonban elfoglaltsága miatt nem tudott bekapcsolódni a munkálatokba. Végül a munkát csak Hegedűs végezte Filep István levéltári írnokkal. 48 MNL SzSzBML IV. B. 757. 6. d. I. 583/1896. 49 Tóth Róbert: Komáromy András feljegyzései a vármegyei levéltárak helyzetéről (1914-1916) Föglein Antal kései másolataiban és kiegészítésével. II. közlemény. Szatmár vármegye: Levéltári Szemle, 1983. 1-3. sz. 173. 253
