Á. Varga László (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 17. Békés-, Bihar-, Csanád-, Szatmár vármegyék, Kővár-vidék levéltárai és egyéb magyarországi levéltárak fondjai. Repertórium (Budapest - Bukarest, 2017)
MNL Békés Megyei Levéltára
iratátadási kötelezettségüket, s a rendek gondot fordítottak az elhalt tisztviselők után maradt irományok megőrzésre való átvételére is. A helytartótanács 1785-ben részletesen szabályozta a levéltár kérdését, a jegyzői feladatokat, a jegyzőkönyvek vezetését, hitelesítését, 1797-ben pedig engedélyezte Békés vármegye számára 250 forint évi fizetéssel levéltámok alkalmazását, de csak addig, amíg a poszt betöltője elvégzi a régi iratok mutatózását. Az 1797-ben kinevezett első levéltámok, Kazay Mihály (1797-1818) a főjegyzőtől mindent átvett az archívumba, hivatala folytatásához instrukciót kapott. 1828-tól a szolgabírák útján évente kerültek levéltárba a felekezeti anyakönyvi másodpéldányok. Egy 1832-ben kiadott helytartótanácsi rendelet az iratok lajstromozását, a levéltár rendben tartását a jegyzői hivatal feladatává tette, s így nem engedélyezte a levéltámoki poszt állandósítását. A helytartótanács csak 1845-ben tette lehetővé a 250 forint fizetéssel és 50 forint lakbérrel díjazott levéltámoki állás rendszeresítését. A levéltár első rendezését követő évtizedekben a vármegye kevés figyelmet szentelt a gyarapodó iratanyagnak, és a szakszerűtlen raktározási feltételekben sem történt változás. A levéltámokok a 19. század végéig elsősorban a megyei közigazgatáshoz kapcsolódó irattárosi feladatokat teljesítettek. A Kazay Mihályt követő levéltámokok a vármegyei igazgatási apparátus alkalmazottaiként átmeneti ideig töltötték be posztjukat, ahonnan nagyobb presztízzsel járó álláshelyekre emelkedtek. A megyei szervezési szabályrendeletek az irományok, törvénykönyvek rendbentartását várták a levéltámoktól, aki ezen kívül hiteles másolatokat állított ki, felmérte és kiosztotta az iroda- és nyomtatvány szereket, kezelte az 1886-ban létrehozott közigazgatási szakkönyvtárat is. Jelentős előrelépést hozott az 1897. január 1-jétől életbe lépett új vármegyei ügykezelési szabályrendelet, amely egyértelműen kimondta az irattár és levéltár egymástól való elválasztását. A rendelet részletesen foglalkozott a levéltámok teendőivel. E szerint a levéltámok kezelte az anyakönyvi másodpéldányokat, vízikönyveket, törvényhatósági bizottsági jegyzőkönyveket, a megyei és községi szabályrendeleteket, az erdei üzemtervek és alapítványok jegyzékét, elkészítette és naprakészen vezette a megye területén működő egyesületek nyilvántartását. Számadás mellett kezelte a marhaleveleket, a különféle nyomtatványokat és az irodaszereket. A levéltár aggasztó raktári férőhelyhiányán 1900-ban a megyeháza udvarán álló régi fogházépület átalakításával enyhítettek. Az archívumot több mint harminc éven át vezető Antalóczy Nándor (1903-1937) alakította ki a levéltári anyag modem rendjét, továbbá korszerű, máig használt bútorzatot, irattároló szekrényeket szerzett be. Antalóczy és elődei ugyan maguk nem végeztek tudományos kutatást, de az őrzött iratanyagot a céhbeli és helytörténeti kutatást folytató történészek rendelkezésére bocsátották. Ennek köszönhetően az 1870-es évektől sorra jelentek meg a Békés megye történetére vonatkozó alapvetések - Haan Lajos, Karácsonyi János, Zsilinszky Mihály, Scherer Ferenc munkái. Az 1950 után működött levéltárvezetők és munkatársaik egyéb teendőik mellett a kutatómunkát is szívügyüknek tekintették. Csákabonyi Kálmán7 például a 18. századi Békés megyei boszorkányperek múltját elemző kéziratot hagyott hátra, Bálint Ferenc számos forrásválogatás és dokumentumgyűjtemény kiadásában, sajtó alá rendezésében működött közre. A modem értelemben vett, színvonalas, szakmai fórumokon is elismerésre méltatott kiadványmunka feltételeit Szabó Ferenc8 teremtette meg. Szabó Ferenc igazgatása idején, 1967-ben indult útnak a Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból című - napjainkban a 27. kötetnél járó - könyvsorozat. A levéltár gondozásában a kezdetektől megjelent önálló kötetek vagy sorozati darabok száma meghaladja a nyolcvanat. Csanád vármegye levéltára Csanád megye középkori irattermése a török hódoltság idején megsemmisült, a levéltár kialakulásáról és fejlődéséről a vármegye újkori újjászervezése (1715: XCII. te.) után, 1717-től vannak adatok, az iratanyag is ettől az időtől maradt fenn. A dokumentumokat 1779-ig a megyei jegyző őrizte és kezelte, ekkor azonban a 7 Szabó Ferenc: Csákabonyi Kálmán, 1902-1970. Levéltári Szemle, 1970. 2. sz. 516-517.; Szabó Ferenc: Csákabonyi Kálmán, 1902-1970. Levéltári Közlemények, 1971. l.sz. 195. 8 Szabó Ferenc írásainak bibliográfiája 1955-től 2014-ig. A szerző autobibliográfiája felhasználásával összeáll.: Héjjá Julianna Erika. Gyula-Békéscsaba, 2016. (Munkácsy Mihály Múzeum közleményei; 7.) (Közlemények Békés megye és környéke történetéből; 13.) 35
