Pál-Antal Sándor (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 12. Maros megye (Budapest - Bukarest, 2014)
Bevezetés - 4. Útmutató a fondjegyzék használatához
A selejtezési jegyzőkönyvhöz csatolt lajstromból kitűnik, hogy kiselejtezték a városgazda számadásaihoz csatolt könyvelési iratokat (számlákat és nyugtákat), a városi óvoda könyvelői elszámolásait, a városi pénztár könyvelési bizonylatait, a kivetett és beszedett adókimutatások mellékleteit, a jelentéktelen rendőrségi aktákat és egyebeket.20 Annak ellenére, hogy a selejtezés felügyelet alatt folyt, a munkálatok során értékes iratokat is kidobtak. A kiselejtezett iratokat a város árverésen eladta, jelentős részük a piaci kofákhoz került. Tőlük sikerült Kelemen Lajosnak visszaszereznie és az Erdélyi Múzeum Egyesületnél letétbe helyeznie a kiselejtezett 1800-1873 közötti iratok egy részét. Ezt a levéltártöredéket ma az RNLKMH őrzi. Marosvásárhely város 1470-1944 közötti levéltárának átvétele 1956-1963 között több részletben történt. Az átvett iratok rendezése is évekig eltartott. Az iratok többségét a korabeli segédletek szerint rendezték, a segédlet nélküli anyagot sorozatonként leltározták. A rendezés során az 1901-1940 közötti tanácsi és köny- velőségi iratokat selejtezték. A város levéltára 1978-ban kiegészült az 1945-1968 közötti iratokkal. Az ismertetés tárgyát képező fondok többségét illetően megemlítjük, hogy azok nagyon hiányosak. A hiányok, a veszteségek okát csak részben ismerjük. Kisebb méretű pusztulás történhetett természeti csapások, rossz tárolási feltételek miatt is, amelyekről nem maradtak feljegyzések. Ismertek olyan esetek is, amikor a károsodás nyomai alapján következtetni lehet a pusztulás okára. Ilyen például a fennebb már említett Nagy- Küküllő vármegye 1918 előtti iratainak az esete. Mivel az iratokat hosszabb ideig a vármegyeház pincéjében, nagyon nedves körülmények között, később pedig a segesvári vár egyik nagyon száraz bástyájában őrizték, egy részük (mintegy 25 ifin.) komolyan károsodott: mozgatáskor, lapozáskor töredezik, szétmállik. Az 1880-as évektől a vármegyei, a járási hivatali, a városi és a bírósági levéltárak iratveszteségeinek azonban fő oka a nagyméretű selejtezés volt. Mivel az első selejtezések során főként a tulajdonjogokra vonatkozó iratok megőrzését helyezték előtérbe, a más tartalmú, de a történetírás számára fontos adatokat tartalmazó iratok nagy része megsemmisült. Ekkor selejtezték ki az 1849-1861 közötti időszak iratainak több mint 80%-át, az alispáni iratok egy részét és a járási szolgabírói hivatalok iratainak szinte teljes egészét. Az 1945 előtti községi iratok, köztük az 1918 előttiek is, a túlzó baloldaliság áldozatai lettek az 1948— 1953 közötti években. A régi közigazgatást felváltó községi néptanácsok élére került munkáselnökök irányítása alatt a régi iratokat megsemmisíttették, rendszerint elégették. Csak az anyakönyvek és részben az anyakönyvi iratok, a képviselőtestületi jegyzőkönyvek, valamint a kataszteri foldkönyvek és birtokívek maradtak fenn. Sok községnél azonban azok sem, ezért olyan szegényes a fondjegyzék községekre vonatkozó része. Az alsófokú iskolai iratok is nagyon hiányosak. Ezeknél döntően csak a jelenléti és előmeneteli naplók és részben az anyakönyvek találhatók meg. A hiányt azonban sok esetben pótolják az iskolafenntartó egyház- községi levéltárak, amelyekben jelentős mennyiségű oktatásra vonatkozó irat található. Az egyházközségi iratok többsége csak levéltártöredék. Ezek a 472/1971-es levéltári rendeletnek 1974- ben hozott módosítása értelmében kerültek a levéltárba, amely rendelet előírta, hogy az egyházi intézmények a történelmi-dokumentációs értékű - tehát nem az egyházi szertartásokra vonatkozó - iratokat kötelesek az Állami Levéltáraknak átadni. Mivel az előírás hatálya alá tartozó - főként iskolai - irat számos helyen fellelhető volt, az egyházközségi fondok nagy száma rendkívül megnőtt. A fondjegyzék 344 egyházi - esperességi és egyházközségi - fondot ismertet, amelyből 126 református, 97 ortodox, 75 görög katolikus, 24 unitárius, 18 evangélikus (lutheránus), 2 római katolikus, 2 pedig Ferenc-rendi kolostori. Az átvett iratok zöme iskolai vonatkozású. Az egyházi iratok döntő többsége azonban továbbra is az iratképzőknél maradt, és ma is ott található. A fennebb említett átvételkor az ortodox egyházközségeknél őrzött, 1948-ban megszüntetett görög katolikus egyházközségi irat, valamint több ortodox egyházközség 1948 előtti iratanyaga teljességében a levéltár kezelésébe került. Ezért adatgazdagabbak, teljesebbek a görög katolikus és az ortodox parókiái iratok, mint a római katolikus plébániai, vagy a református, unitárius és evangélikus egyházközségi fondok. 4. Útmutató a fondjegyzék használatához Ajelen fondjegyzék ismerteti az RNLMMH mindazon 1918-1919 előtti fondjainak és gyűjteményeinek jegyzékét, amelyek kutathatók: feltüntetve azok fondszámát, megnevezését, a fond nyelvét, a segédletek fajtáját, évkörét, mennyiségét. A fondokkal kapcsolatosan megemlítjük, hogy a romániai levéltárak fondbesorolása, 20 Uo. 109. 15
