Pál-Antal Sándor (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 12. Maros megye (Budapest - Bukarest, 2014)

Bevezetés - 3. A fontosabb iratlétrehozók és levéltáraik

A 19-20. században a szék és a megye levéltárát is selejtezték. Az első selejtezés 1870-ben történt, a következő 1880-ban. Selejtezés tárgyát képezték az 1848 utáni iratok. Az első selejtezések a kevésbé fontosnak tekintett iratok különválasztására, elkülönítésére szorítkoztak. A következők már alaposabbak voltak. 1884-ben a selejtezés elvégzésére kinevezett bizottság nemcsak különválasztotta az értéktelennek és fölöslegesnek tekintett iratokat, hanem el is távolították azokat a levéltárból, és árverés útján értékesítették az addig levéltárban őrzött büntárgyakkal és az 1849-1861 közötti hivatalos lapok többletpéldányaival együtt. Az 1886-ban végzett újabb selejtezés belügyminisztériumi jóváhagyással az 1885-ben elfogadott selejtezési szabályzat alapján történt. Az akkori szabályzat azonban nagyobb hangsúlyt helyezett a selejtezési eljárás módjára, mint a selejtezendő, illetve megőrzendő iratok kategóriáinak megállapítására. Az állandó jelleggel megőrzendő iratokra vonatkozóan csak azt pontosította, hogy a történelmi jelentőségű iratok mellett (történelminek tekinthetők voltak az 1711. év előttiek) megőrzendők a köz- vagy magánérdekü iratok is.15

Tudományos igényeket kielégítő szabályzatok hiányában, de a hozzá nem értés következtében is, a selejtezések során jelentős mennyiségű ma már történelmi értékűnek tekintett irat megsemmisült. Főként az 1849-1861 közötti, az ún. neoabszolutizmus kori intézmények iratai, és az 1861-1876 közötti széki iratok egy része. Megjegyezzük, hogy Marosszék levéltárának 1876 utáni sorsa selejtezés terén is azonos Maros- Torda vármegye levéltáráéval.

Nagyobb méretű selejtezés az 1912-ben elfogadott szabályzat16 alapján 1913-ban történt. Ekkor és a későbbi években is az új szabályzat előírásai szerint selejtezték a tíz évnél régebbi adózási, kihágási, alispáni, járási főszolgabírói és egyéb iratokat, amelyek nem szerepeltek a nem selejtezhető iratok között. 1933 után a selejtezés egy újabb szabályzat szerint történt, amely azonban csak nevében volt új, tartalma lényegében megegyezett az előzővel, csak éppen román nyelven íródott).17

Közvetlenül a 2. világháború utáni években Maros megye levéltárának rendezettsége a többszöri beavatkozás következtében felborult. Papírhiány miatt a levéltárból elég gondatlanul kiválogatták az üres oldalakat is tartalmazó iratokat, amelyeket újrahasznositottak. Az egész levéltár újrarendezése 1958-ban kezdődött és az Állami Levéltár szakembereinek irányításával tíz évig tartott. 1963-ig a Tartományi Néptanácsnál, utána az Állami Levéltár épületében folytak a munkálatok. A szék levéltárának rendezése 1967-ben, a megyéé 1969-ben fejeződött be. Ugyanakkor selejtezték a megye 1921-1950 közötti iratait is. A megye levéltárának átvételi jegyzőkönyvei 1968. október 22-én és 1969. december 30-án készültek. Utóbb, egy 1982. szeptember 21-i jegyzőkönyv alapján, a Maros Megyei Néptanács még átadott fizetési lajstromokat és kinevezési végzéseket tartalmazó kisebb mennyiségű anyagot.

1965-1966-ban a Maros Megyei Múzeum önkéntes nyugdíjas munkatársai a Tartományi Néptanácsnál található 1924 és 1940 közötti iratok közül a múzeum munkásmozgalmi részlege számára kiválogatták a munkásmozgalomra vonatkozóakat. Az Állami Levéltár közbelépésére azonban azok visszakerültek eredeti helyükre.

A Tartományi Néptanácstól átvett iratok rendezésekor az első lépés az iratok fondokra és állagokra való csoportosítása volt. Külön fondot, illetve gyűjteményt képeztek Marosszék, Maros megye, a Marosvásárhelyi Cs. K. Kerületi Hivatal, a járási hivatalok, az úrbéri összeírások, a népszámlálási iratok és egyebek. Ezt követte az iratok fondokon belüli csoportosítása és a korabeli segédletek (betüsoros tárgymutatók, lajstromok, vagy iktatókönyvek) szerinti rendezése. A többiről, a közgyűlési, a törvénykezési jegyzőkönyvekről és végzésekről, az adótabellákról és egyéb nyilvántartás nélküli iratokról, gyűjteményekről leltárak készültek.

Nagy-Küküllő vármegye 1876-ban történt alakulásakor több megszűnt intézmény levéltárát örökölte, éspedig: a segesvári székhelyű neoabszolutizmus kori cs. k. intézményekét 1849-1861-ből, Kőhalom, Segesvár, Nagysink, Medgyes és Újegyház szász székek levéltártöredékeit (azokat az iratokat, amelyek az új megyéhez került településekre vonatkoztak) 1861—1876-ból, valamint Felső-Fehér vármegye levéltárának egy részét 1734-1876-ból. A nagy mennyiségű öröklött irat tárolása már megalakulásakor gondot okozott a vármegyének. Megfelelő raktárhelyiségek hiányában az iratok jó részét a vármegye székhelyének alagsorában őrizték, ahol a túlzott nedvesség miatt azok jelentős része súlyosan károsodott. Később a segesvári vár

15 Lásd: îndrumător 67. p. Köz- és magánérdekü iratok alatt ebben az esetben jogbiztosító iratok értendők.

16 A szabályrendeletetMoldovan Liviu közölte a Revista Arhivelor 1958. 2. sz. 275-276. Un vechi regulament de selecţionare a arhivelor judeţene (Egy régi megyei levéltár selejtezésére vonatkozó szabályzat) címen.

17 Pál-Antal Alexandru: Un regulament de selecţionare a arhive din 1933. (Egy levéltár selejtezési szabályzat 1933-ból.) Revista de Arhivistică, Tom. IV, (1998.) sz. 1-2. 43—48.

13