Pál-Antal Sándor (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 12. Maros megye (Budapest - Bukarest, 2014)

Bevezetés - 3. A fontosabb iratlétrehozók és levéltáraik

állították össze. Ebben feltüntették a fondok számát, megnevezését, évkörét és az iratok mennységét. Ezt a lajstromot 1983-ban aktualizálták, vagyis kiegészítették. Ugyanakkor megkezdődött a megyei levéltárak részletes útmutatóinak (îndrumător) az elkészítése is. A Maros megyei Útmutató első kötete 1984-ben került kiadásra." Az Útmutató a levéltári követelményeknek megfelelően kielégítő adatokat nyújt ahhoz, hogy a kutató tájékozódhasson az intézmény raktáraiban található legfontosabb fondokról és gyűjteményekről, azok tartalmáról. Egy-egy fond esetében bemutatták az iratot létrehozó szerv rövid történetét és annak levéltári anyagát. A történeti részek azonban több esetben túl részletesek lettek, a levéltár-leírások pedig csak részben váltak átfogókká, túl általánosak maradtak. A második kötet, sajnos, nem készült el.

A Maros megyei levéltárban lévő, kutatható levéltári fondok és gyűjtemények lajstromát a Román Nemzeti Levéltár weblapján közzétették.11 12 Jelenleg folyamatban van egy átfogó országos levéltár-ismertető, egy Levéltári Repertórium (Repertoriul Arhivistic) készítése, amelynek befejezése két-három év múlva várható.

Az erdélyi levéltárak ismertetésével a magyar fél is foglalkozott. 1970-ben Kosáry Domokos akadémikus részismertetőt közölt az erdélyi feudalizmus kori levéltárakról.13Ennek második, bővített kiadása 2008 óta használatban van.14 Kosáry Domokos alapvető munkája először nyújtott összefoglalót, többek között az erdélyi levéltárak 1848 előtti iratanyagáról. Kosáry összeállítása a történeti Magyarország valamennyi megyei, kerületi, széki, városi (mezővárosi) és fontosabb családi levéltárát ismerteti, azonban müve nem levéltári segédlet. Munkája a történész nézőpontjából vizsgálja a fenti szervek iratanyagait és túllép a segédletek célján. Többek között számba veszi az egyes szervek levéltáraiból történt forráskiadásokat, valamint az ott őrzött források alapján készült publikációkat is.

3. A fontosabb iratképzők és levéltáraik

Alább röviden szólunk a jelen fondjegyzékben található legfontosabb fondok történetéről is. Az ismertetett egyik legfontosabb fond Marosszéké, amelyhez szorosan kötődik Maros vármegye levéltára. A két levéltár történetének együttes ismertetése természetes, hiszen e tekintetben elválaszthatatlanok. Marosszék iratainak az 1745-1746-ban épített székházban e célból berendezett helyiségben való tárolásáról az 1770. évvel kezdődően beszélhetünk. A levéltár kezelése a levéltáros feladata volt, aki a szék tisztviselőivel együtt választott elöljáróként tevékenykedett. Feladatai közé tartozott a levéltár feletti őrködés, az iratok rendezése és segédletekkel (tárgymutatókkal, lajstromokkal) való ellátása, valamint a levéltárral kapcsolatos egyéb ügyintézés. A levéltári nyilvántartások készítése terén elért kimagasló eredményeiért megemlítjük Ákosfalvi Szilágyi Károly nevét, aki 1820-1847 között betüsoros tárgymutatókkal látta el nemcsak a szék iratait, hanem a kötetekbe foglalt közgyűlési és bíráskodási jegyzőkönyveket is, amelyek ma is használhatók.

1848 őszén a szék levéltárát feldúlták, majd 1849-ben - a szék eltörlése és osztrák típusú cs. k. intézményekkel való helyettesítése után - átszállították a Királyi Tábla épületébe, onnan pedig az újonnan létrehozott cs. k. járásbírósághoz került. 1852-ben a levéltárat rendezték és a peres iratok egy részét leltározták. 1861-ben a visszaállított szék a régi levéltára mellett átvette a Marosvásárhelyen és környékén 1849-1861 között működött neoabszolutizmus kori közigazgatási és bírósági szervek levéltárait is. 1876-ban az újabb közigazgatási törvény értelmében Marosszék megszűnt, s levéltára Maros-Torda vármegye (1925-től Maros megye) levéltárának része lett. Az 1950-ben bevezetett közigazgatási rendszer felszámolta a megyéket. A közigazgatási átszervezés után Marosszék és Maros-Torda vármegye levéltárát is a marosvásárhelyi székhelyű Tartományi Néptanács (melynek megnevezése 1950-1952 között Maros, 1952-1960 között Magyar Autonóm Néptanács, 1961-1968 között Maros-Magyar Autonóm) kezelte. Az Állami Levéltár 1961-1967 között átvette a két levéltárat, miközben anyaguk rendezését befejezte.

11 îndrumător în Arhivele Statului Judeful Mureş. (A Maros Megyei Állami Levéltár útmutatója.) voi. I. Kiadja: Direcţia Generală a Arhivelor Statului din Republica Socialistă România. îndrumătoare arhivistice 19. Bucureşti 1984.

12 Lásd: www.arhivelenationale.ro

13 Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. 1. Általános rész I—II. Bp., Tankönyvkiadó, 1970. AII. fejezet a Levéltárak és forrásközlések címet viseli.

14 Ebből eddig az I. rész 3. fejezete jelent meg, amely a vármegyei levéltárakat ismerteti 1848-ig. Lásd: Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. Általános rész. 3. Megyei levéltárak és forrásközlések. OSIRIS - Magyar Országos Levéltár, Bp., 2008.

12